Lány vagyok és nem akarok gyereket. Egyszerűen nem bírom a gyerekeket és a szüléstől is félek. Bele se merek gondolni. Kiskoromban sem babáztam soha. Ez normális? Vagy mennyire "riaszt" el egy férfit?

Nem vagy egyedül. Valahogy kiment a divatból a felelősségvállalásnak ez a formája. Házasodni se divat, sőt a szülői házból elköltözni se. Pedig valahol önzés ez. Ti megkaptátok az életet, a lehetőséget, de továbbadni nem buli.

És most ne kíméljetek, fiatalok! Előre látom a 0%-ot. :))

Figyelj,esélyes hogy a későbbiekben ez pár férfit el fog riasztani,de ez a te dontesed és 50%-ban a te felelősséged is.

Én nagyon szeretnék gyereket,de én is félek tőle, nehéz a biztos hátteret megteremteni sajnoos.

Szóval sokkal inkább elfogadható az,hogy te nem szeretnél,mint azok,akik felelőtlenül szülnek gyereket a semmire..

Ismerősömnek 3 gyereke van,de mind a két félnek piszkos a munka,így meg a gyerekek szívnak.

Szóval ne aggódj, emiatt nem ítélhet el senki.

Mai világban az a normális, hogy iskolázottabb nők csak 30 éves koruk körül kezdenek késztetést érezni a gyermekszülésre.

Tök természetes, hogy 18 éves intelligensebb csajokban még fel sem merül a gyermekszülés, hanem továbbtanulnak, diploma után is még anyaság helyett 5-10 évig a karrierjükre összpontosítanak. Közben persze párkapcsolataikból is sokat tanulnak, és olyan férfival terveznek csak családot, akiről látják, hogy erre érdemes.

37F

18 éves lány vagyok és miután belegondoltam mivel jár egy szülés, elborzadtam.

A szerveidnek fennmaradó hely a szülés közeledtével kb. az átlagos érték ötödére akár hatodára csökken. Kösz, nem kérek belőle.

Ha nem lesz gyereked sem dől össze a világ, teljes életet élhetsz enélkül is. Úgy gondolom,hogyha egy férfit elriaszt a gyermekáldás hiánya, az jobb ha kilép a kapcsolatból. Nem vesztesz semmit vele, csináljon gyereket másnak, ha ez az életcélja...

Én sem akarok gyereket. Próbálkozok ismerkedni, jelenleg azon az oldalon amin fent vagyok, csak olyan lányokat láttam, akik a gyereknél a majd egyszer lehetőséget jelölték meg. Én sosem szeretnék. Volt itt pár éve egy kérdés, ott már leírtam a miérteket, mit sem változott a véleményem azóta. Barátnőt sem találok, nemhogy egy olyan lányt, aki velem egyezően, sosem akar gyereket.

Valami kisebb fajta vágy mégis bennem van. Milyen jó lenne egy lány, imádnám, szeretném, öröm nézni a lányos apukákat stb. De ehhez hozzátartozik a nevelés is, és én erre nem érzem magam képesnek. Utálom a babákat, semmi kedvem nincs foglalkozni velük. A gyerekenek el kell érnie egy kort, amikor már tényleg szeretnék foglalkozni vele, de amíg kisbaba, addig elzárkózom, így meg minek vállaljak gyereket. Másrészt, ha ez a szerencsétlen gyerek nem lány lesz, hanem fiú, akkor fel kell készülnie, hogy baromi rossz élete lesz, mert javában az én génjeimet örökli. Állandóan kiközösítik, mindenhol sikertelen lesz, rosszul fog kinézi, az egész élete nem lesz más mint egy romhalmaz. Mindenezen pedig akar, de képtelen változtatni. Én ilyen vagyok, szenvedek, utálok élni, nem kell még egy ugyanilyen ember a földre. Ezt nevehetjük oknak is, amiért nem akarok gyereket. Bocsi, a kisregényért! 24/F

Meg fog ez még változni... Sok ember ismerek, aki fiatal korában ezt mondta, és 10 év múlva egymás után jöttek a gyerekek. És több olyannal is beszélgettem már, akik nem vállaltak gyereket bizonyos okok miatt, és 50 évesen mindegyik megbánta.

12 évesen úgy gondoltam, hogy ha termékeny korba lépek, rögtön kivetetem a méhemet, egyrészt hogy ne vérezzen havonta, másrészt hogy még véletlenül se legyek terhes. Alapvetően nem szeretem a gyerekeket. Egy ideig elvagyok velük, de el nem tudtam soha képzelni, hogy egy üvöltő csomag legyen a nyakamon a nap 24 órájában. Most, így 30 éves korom körül kezem úgy gondolni, hogy nem is lenne olyan rossz dolog ez az egész. A saját gyerekemre máshogy néznék szerintem.

A szüléstől miért félsz? Melyik részétől?