Szerintetek ez még szerelem?

Úgy érzem, hogy mintha a párom már nem szeretne. Ezt abból gondolom, mert soha nem keres engem. De tényleg soha. Ha elhívom valahová, akkor az esetek 99.9 %ában jön velem, látni akar, és minél korábbi időpontot mond, és tovább marad velem. Ez jó jel. De túl sokszor mondja, hogy szeret. Ez megint azért rossz jel a részemről, mert mi van ha már nem szeret, és magával akarja elhitegetni. Ha veszekedünk, mert valami gubanc van, ő már arra se veszi a fáradságot, hogy veszekedjen. Nem bírja otthon elviselni az anyját, de amikor mondtam neki, hogy álljon munkába és költözzön hozzám, akkor újra valami kifogással jön. Mostanában nem is beszélget velem, főleg nem skype-on. Írok valamit, és reagál, de van amikor 2 óra múlva. És ebből szokott állni a beszélgetésünk. Én írok valamit, ő válaszol... vagy van, hogy nem is válaszol...

Élőben is egyre kevesebbet beszélgetünk. Ha meglát engem, még örül nekem, de már nem úgy mint régen. Ez újabb rossz jel. Össze vagyok zavarodva... egyszer hol azt bizonyítja, hogy szeret, máskor meg az ellenkezőjét. Olyanokat szokott nekem mondani, hogy szeretne családot majd velem, és szeretné leélni az életét velem... És úgy látszik rajta, hogy tényleg szeretné, és nem csak úgy mondja... Ezért megint össze zavar engem.

Én már nem tudom, hogy mit higyjek. Én még szeretem, de rossz, hogy sose törődik velem, soha nem lep meg semmi kis aprósággal, hogy érezzem a törődést. Mondjuk mostanában adott pénzt nekem hűtőre és azt mondta, hogy akkor fizetem ki, amikor kitudom és nem sürgős.. Ami újabb jó bizonyíték arra, hogy szeret. Régen, mikor még barátok voltunk, jobban érvényesültek a kapcsolati szimbólumok. (Pl.: iskolámhoz eljött reggel korán, hozott virágot egyik talinál, megvárt míg végzek és képes volt várni rám órákat, keresett is, kedvesebb volt, figyelmesebb, ha fájt valamim jobban érdekelte és törődött velem... ) Amióta összejöttünk, ez elkopott, aligha van belőle néha. 7 hónapja vagyunk együtt, 20 évesek vagyunk (én vagyok a lány). Előtte legalább 1 évig barátságban voltunk, de mindig is több volt barátságnál, csak egyikünk se látta be. Úgymond csendes boldogságban éltünk, kacérkodtunk, törődtünk a másikkal.

Egyébként én vagyok neki az első barátnője, nekem volt már rajta kívül 2 db párkapcsolatom. Soha nem volt még köztünk szex, mert ahogy kimondom, hogy "szeretnéd?" hamarosan rá mindig lelankad. Ha nem mondom ki, és érzi, hogy az lesz belőle, akkor is lelankad neki, de amúgy ha csókolózunk, vagy ha szorosan ölelem, mindig feláll neki... Ami újabb jó jel szerintem, hogy szeret, de annyi olyat csinál, hogy összezavar...

Ti mit gondoltok erről ez alapján?

Mind a kettőnk személyisége amúgy visszahúzódó, elvagyunk egymással és nem nagyon igényeljük a barátokat. De olyanok vagyunk, hogy ha beszól nekünk valaki, kb. torkon szúrjuk, ha már nagyon elegünk van... :)

Kérlek titeket, segítsetek, mert rossz kétségek között élni.

Ha bármi kérdésetek van, nyugodtan tegyétek fel, szívesen válaszolok!

Biztos van még valami, amit nem írtam le, csak most nem jutott eszembe, mert nem nagy probléma, vagy nem túl sűrűn van olyan...

Köszönöm!