Egy srac nagyon erdeklodik irantam, es tudom, hogy ha rajta mulna, osszejonnenk. En nem tudom, mit mit csinaljak, mert nem tudom, hogy erzek iranta. Veletek volt mar ilyen?

Facebookon eleg sokat beszeltunk, de csak ketszer randiztunk. Osszesegeben jol ereztem vele magam. Igazabol meg nem volt baratom, szoval nem tudom, hogy mit kene pontosan ilyenkor ereznem, de nem erzem azt, amit olyan sracokkal szoktam, akikbe bele vagyok esve. Nincs az a joleso, melengeto izgatottsag, amikor az alakulo kapcsolatomra gondolok. Nem orulok meg kulonosebben, amikor ir, nem varon a talalkakat kulonosebben, nem kap el a mosolygas es a jo erzes, amikor ra gondolok, vagy bokokat ir, mond. Sokszor meg tehernek is erzem, hogy chatelnem kell vele, hiszen ezer mas dolgom lenne (vegzos ev...) Szimpatikus, egyenlore nem tudok olyan tulajdonsagat, ami nem tetszene. Sok minden kozos is van bennunk. De mintha hianyozna belole valami, amiert belehabarodnek. Talan nem is kene meg ilyeneken gondolkoznom, es nem is kene meg szerelmesnek lennem, lehet hogy meg korai lenne, ket honapja ismerem talan. ( bar en kepes vagyok par ora alatt is beleesni valakibe ) Szoval nagyon ellentetes erzeseim vannak. Neha ugy gondolom, hogy megmondom neki, hogy nekem ez nem fog menni, neha pedig ugy, hogy jo lenne osszejonni vele. De mintha sajnos az elozo lenne tobbsegben. Az is lehet, hogy ez az egesz ketelkedesem azert van, mert mar tul sokat gondolkodtam rajta, rastresszeltem, es tehernek erzem, hogy dontenem kell, es stresszel, hogy nem tudom, mit tegyek, felek, hogy rosszul dontok, vagy talan, hogy nem fogok tudni donteni, es raadasul mar igazan el kene dontenem, mert minel tovabb hagyom ot remenykedni, annal rosszabb. (Persze azt is tudom, hogy nem kene ennyire komolyan vennem, akkor sincs semmi, ha osszejovok vele, aztan par het mulva rajovok, hogy megsem jo, nem nagy dolog, fiatalsag bolondsag :D ). Tudom, ezt nekem kene eldontenem, de azert orulnek, ha segitenetek, vagy sajat torteneteteket leirnatok! :)