Miért beszélem be magamnak, hogy elfog hagyni?

Két éve egy nagyon fájdalmas szakításon vagyok túl. A srác 2 hétig nem keresett és utána fb. írt, hogy találkozzunk, majd kibökte, hogy szakítani akar. 2 hónapja jöttem össze egy sráccal és sajnos az előző páromhoz hasonlítom, pedig tudom, hogy nem lenne szabad pl. egyszer nem vette fel a telefont azonnal arra gondolok h NEM akarja felvenni nekem )közben kiderült h meleg szenvicset cs. és bent hagyta a szobába a telefont) vagy most is beszéltük h találkozzunk és mondtam h sétálhatnánk ő erre, hogy inkább üljünk be valahova és dumcsizunk. Erre teljesen kiborultam magamba, hogy mi van ha kidob, ezt akarja közölni. DE utána írta h várja ő is a talit, szóval nem hiszem. DE annyira rosszul érzem magam, hogy folyton csak a rosszakra tudok gondolni és ez nem egésséges. Mit tegyek, hogyan változzak meg? Akkora törés van bennem, ez valaha megváltozik? Vagy mindig ilyen mániákus leszek?