Csak én beszélem be magamnak, vagy tényleg jól látom a dolgokat?

Párommal kb fél éve vagyunk együtt. Minden tökéletes köztünk, komolyra tervezzük a dolgokat. Csak két dolog zavar: a barátai és a családja. Bemutatott a haverjainak, és most azzal nyúz, hogy menjünk el velük ide meg oda. De én nem vagyok kíváncsi ezekre az emberekre. Az egyik egy drogos, idegbeteg, aki naponta más nővel hancúrozik, a pornóstól kezdve a gogo táncosig. A másiknak van gyönyörű felesége, egy tüneményes 2 éves fiuk, mégis fűvel-fával megcsalja a feleségét. Persze egyből a páromnak meséli el legújabb szerzeményét. A harmadik úgyszintén egy drogos k.csög, aki henceg a millióival. A párom meg csodálkozik, hogy én ezekkel nem akarok elmenni sehova. Nem is értem hogyan került bele ebbe a társaságba. Nem drogozik, és nem is milliomos. A másik a családja. Folyton azt hallgatom tőle, hogy őt mennyire kihasználják, és mekkora szemét az egész família. Tény, hogy az apja és a nagybátyja egy számító, kétszínű ember. Én mondtam neki, hogy ne hagyja magát. Folyton át akar cipelni az apjához, én meg nem megyek. Minek menjek, amikor tiszta ideg a barátom, ha az apja közelében van. Én meg nem fogok jópofizni. Csak nekem hatalmas probléma ez, vagy más szerint is igazam van? Jogosan nem akarom tartani a kapcsolatot ezekkel az emberekkel? Hozzáteszem, én nem tiltom a barátomat attól, hogy bulizzon a haverjaival. Csak engem hagyjon békén velük.