A politikai ellentétek számítanak egy kapcsolatban?

Nem igazán. A barátnőm egy LMP-s, liberális, drogos lány, én pedig Jobbikos, széljobber, nemzeti érzelmű vagyok.

De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ő állandóan hippi ruhákban járkál és mindig be van szívva, nekem meg kopaszra van borotválva a fejem és mindig gárdista egyenruhában vagyok.

Tudjuk kire szavaz a másik a választásokon és hogy kikkel szimpatizál, de egyszerűen nem keverjük bele a hétköznapjainkba ezeket. Az emberek szerelmi életébe évmilliókig nagyon ritkán szólt bele a politikai hovatartozás. Ha régen kibírták mások, akkor mi is kibírjuk most.

Nekem ket kapcsolatom tonkremeneseben jatszott kozre a politika ugy, hogy nem vagyok fanatikus. Az egyik pasim zsido volt ami tok oke, ezzel sosem volt bajom, viszont cionista volt es egesz nap azt hallgattam, h igy a gojok meg ugy a gojok,meg hogy tokjo lesz amikor bejon a Cion bolcseinek Jegyzokonyveben leirtak...

Total paranoias volt, ki nem allhatta a keresztenyeket es en nem vagyok zsido amit o mar a legelejsen tudott, de szerette volna ha atkeresztelkedem:-))Itt hagytam el egyszer s mindenkorra.

A masik pasi fanatikus mszp-es anno mszmp-s volt, ezzel sem lett volna baj ha az avo-sok nem vertek volna ossze a nagypapamat anno amit en emlitettem neki leven folyton felhozta a politikat, szoval gondoltam megemlitem es igy majd hanyagolja a temat.

Nem igy lett.Szoval vegulis ket fanatikus pasim volt eleg rovid ideig szoval ebbol kiindulva szamomra ma mar szamit az, h azonos vagy hasonlo nezeten legyunk, ami az en esetemben liberalis (ami ek zero koze van a magyarorszagi liberalizmushoz).

Mióta nem foglalkozom a politikával, elképesztően javult az életminőségem. Régen rengeteget olvastam, foglalkoztam politikával, közélettel. De magammal meg nem sokat.

Mostanában inkább azt vettem észre, hogy akik nagyon politizálnak, azoknak a saját életükben vannak dolgok, amiket meg kellene oldaniuk, de ehelyett könnyebb az hogy politikával és más emberekkel foglalkozzanak az életben.

Ma is megvan kb. hogy ki szimpatikus, de már inkább így látom a politikát:

Fidesz szar, MSZP szar, Jobbik szar, LMP szar, DK szar, Együtt szar, stb.

És emellett nagyon nem foglalkozom vele. Cserébe meg a saját életemben egy csomó mindent megoldottam, jobbá tettem.

Szubjektíven:

Szeretném azt mondani, hogy nem számít, de sajnos több ez annál, mint egy X a papíron. Mert minden párt mögött ideológiák állnak és ha két ellentétes ideológia ütközik, sajnos igen, okozhat nehézséget a mindennapokban. Nem szeretem a nézeteimet hangoztatni (mert magánügy, és mert nem szeretnék a nyakamra egy rakat önjelölt filozófust, aki majd eloszlatja a ködöt és megmondja, hogy hogyan is kéne gondolkodnom), de én személy szerint nem tudnék mély, bensőséges kapcsolatot kialakítani valakivel, aki homofób, rasszista, antiszemita, vagy bármilyen formában fanatikus. Mert ezek tőlem iszonyú távol álló nézetek és ahhoz, hogy ezeket el tudjam fogadni a személyiségem alapjait kéne megváltoztatni. Azt pedig senki kedvéért nem vagyok hajlandó. (Nem, én se akarok senkit se megváltoztatni. Csak ugye mindennek ára van. Most pl az, hogy nem kérek belőle.)

A politika elsődleges célja: megosztani az embereket. Legalább a párkapcsolatokba ne szóljon bele! Ez lenne a legutolsó téma, amivel előhozakodnék. Lehet, hogy egy tíz éves kapcsolatban már szót ejtenénk róla, de akkor sem érdekelne, kire szavaz a barátnőm, ha szavaz bárkire is. Az viszont aggasztana, ha a párom sokat foglalkozna a politikával.

24F