Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meddig lehet megmaradni egy kapcsolatban úgy, hogy az én érzéseim nem számítanak?
A párom fiatalabb nálam két évvel, ami talán a mi korunkban egy kicsit sok is lehet. Úgy érzem nem egyre vágyunk, hogy nyújtottam a kisujjamat, de már lassan a vállamat is bedarálta. Minden egyes szó üres fülekre talál, mintha nem értené meg a mondanivalóm lényegét. Már inkább csak bólogatok és mosolygok mindenen mint valami gép. Tudom, hogy erre nincs jó megoldás, csak is az ha elhagyom, de a jelenlegi helyzetemben erre képtelen vagyok. Ma estére is le lettem rázva egy "buli" miatt, csak mosolyogtam, hogy jó menjen, észre sem vette, hogy mennyire nehéz szívvel mondtam ezt ki. Mostanában folyamatosan ez van. Meddig lehet ezt bírni?
Nem is tudom mire számítok, talán egy jó beszélgetésre, vagy eszmecserére, jól esett kiírnom magamból ezt a kérdést.:(
Beszéltél már neki a gondjaidról,vagy mindig csak jóképet vágtál mindenhez?Mert ez így nem fog menni.Lehet,neki le sem esik,hogy neked mi esik rosszul.Néma gyereknek anyja se..tudod.:/ Én is beleestem egy ilyen hibába,de ki kell mondanod,hogy mit érzel/gondolsz.
Beszéld meg vele.
Kimondtam, de süket fülek. Igyekeztem mindig higgadtan elmondani úgy, ahogy szerintem azt egy kapcsolatban "illik". Neki még is mindig annyi jutott el az agyáig, hogy kritizálom. Az egy év alatt ezt olyan mértékűre fejlesztettük, hogy ha komolyabb beszélgetést kezdeményezek, annak tuti, hogy veszekedés lesz a vége, mert sértésnek, támadásnak veszi azt, amit én normál hangnemen építő jellegű kritikának, vagy éppen csak az érzéseim kimondására szánok. A lényeget mintha nem értené, csak azt, hogy "már megint valami bajom van". Végül pedig jól összeveszünk. Utálok már veszekedni, nincs energiám hozzá. Amióta ezt érzem, azóta vágok inkább mindenhez jópofát és igyekszem telibesz*rni az egészet, ami persze nem megy valami jól.
Nekem ebből az jön le, hogy ő úgy szeret, ha befogom a számat és tűrök, persze én így boldogtalan vagyok.
A családban és a baráti társaságomban is történtek olyan dolgok a közelmúltban, amik miatt lelkileg padlón vagyok és úgyérzem képtelen lennék egy szakítást is túlélni most. Ő az egyetlen, akire jelen pillanat még támaszkodhatok, ha őt is elveszítem, nem tudom mi lenne velem. Nagyon szeretem őt, de egyre távolabb lök magától.
20 és 22 évesek vagyunk egyébként.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!