Kiskutya legyek vagy büszke?

Elég kemény időszakon vagyok túl. 17 éves vagyok, de volt egy vőlegényem, nagyon szerettük egymást. Nagyon gyorsan halálosan belé szerettem, közel kerültünk egymáshoz. Fél év után megkérte a kezemet, aztán közvetlen utána megtudtam, hogy terhes vagyok. Nem gondoltam semmire, hogy fiatal vagyok stb. csak örültem a gyereknek és álmodoztam a szép kis családunkról. 2 hónapig voltam terhes, aztán elvetéltem. Lelkileg teljesen összetörtem, ő is, bár engem nem igazán érdekeltek a saját érzéseim, csak azt akartam, hogy ő jól legyen. Kijöttem a kórházból és azzal fogadott, hogy szünetet kér. Én hagytam, hagy vonuljon el egy kicsit, gondolkozzon, dolgozza fel, aztán 3 nap múlva szakított velem, mert túlságosan sokat ártott már nekem. A történethez hozzá tartozik, hogy bulimiás voltam és egyszer nagyon durván összeverekedett a legjobb fiú barátommal és utána egészen féltem tőle. Közös barátoktól hallottam, hogy nagyon szenved, sokat iszik és nagyon hiányzok neki. Nekem is nagyon hiányzik és nagyon szeretem. Azt mondta mindenkinek, hogy nagyon szeret, de csak azért szakít, hogy nekem jó legyen. Menjek utána és mondjam meg neki, hogy ez nekem még rosszabb vagy valahogy dolgozzam fel ezt a nagyon idióta okból történő szakítást? Segítsetek pls!!! (Ő 21 éves)