Szakítottunk. Lehet még remény?

Párommal nem hosszú ideje vagyunk együtt,de nem most kezdődött a kapcsolatunk. Évek óta ismerjük egymást, kb 3 év elteltével volt az első ölelésünk is. Ő kapcsolatban volt. Kiöntöttük egymásnak a szívünket, hogy a másik életünk szerelme. Ígérte, elhagyja akkori párját, de nem tette,ez ment jópár hónapig. Kihasználva éreztem magam es befejeztem vele. Utólag az volt a magyarázata, hogy talán félt is, meg közös hitel. A csaj tudta,de nem hagyta el,nem szerette,csak volt valaki,aki eltartasa. Anyával legjobb barátok voltak, így néha találkoztak,de kértem,ne beszéljen róla. Magyon fájt,hogy a férfi, aki számomra az Istem volt, így cserbenhagyott, akiről úgy éreztem, szeret,imád engem,talán mégsem... Majd két év elteltével Anya mondta,kidobta a barátnője,talált mást. Az volt az első gondolatom (mondom,2év múlva),hogy most semmi nem állhat közénk. Anyukám nagyon szerette volna,ha mi együtt leszünk,így el kezdett mesélni neki rólam. Sok dolgot átbeszéltünk,szép volt minden,de a múlt mindigis itt lesz. Aztán egyre többet vitáztunk,a legalapvetőbb dolgokat nem értette meg,az ellenkezőjét vette ki annak, amit mondani akartam... én is türelmes voltam, az elején nagyon romantikus volt,de a rosszat láttam mindenben. Rádöbbentem es pár napja megbeszéltük, hogy jobban figyelni fogunk egymásra. Erre tegnap szakított velem. Amit nem értek, hogy csak jövőhéten költözik el,pedig mehetne most is,de meg akar beszélni mindent,pedig már nincs mit. Ez miért lehet? És azt is mondta, úgy hitte,engem mindig szeretni fog,most mégsem érzi azt a szerelmet,amiről úgy érezte,soha nem múlhat el...

L