Szeretném, ha a barátom döntene, ezért megvonom a szexet, szerintetek ez mennyire jó ötlet?

Nyugtathatod magadat a "nem is szeretett igazán" szöveggel. Viszont a lelked mélyén te is sejted, hogy az igazán buta voltál.

Tönkretettél egy jól működő kapcsolatot egy jóravaló emberrel, aki fél évig tűrte az értelmetlen játszmádat.

Lássuk mire is mentél vele?

Ha holnap megismerkedsz a leendő férjeddel, akkor is nagyon optimistán számolva fél év múlva összeköltöztök. Még egy fél év, mire megkéri a kezedet. Következő évben összeházasodtok. Aztán egyszer elkezdtek gyerekcsinálással próbálkozni. Lehet elsőre sikerül, de lehet csak fél év múlva. Kb 2,5 évnél járunk most.

Barátod mennyit is mondott, 2-3 év?

Látod mennyire "jó" döntést hoztál, és mennyire megérte a zsarolás? :D

Ráadásul nem győzöm hangsúlyozni, hogy fenti forgatókönyv akkor érvényes, ha napokon belül megismerkedsz leendő férjeddel.

" Szerintem akkor nem is szeretett igazán, ha ilyen könnyen feladta..."

Miert, te igazan szeretted, hogy kepes voltal ilyen aljas modon zsarolni? Szeretted a nagy lofaxt, magadat szereted csak es kizarolag.

Szerintem igenis szeretett téged, azért várt fél évet. Csak éppen rájött, hogy te nem szereted őt, és úgy döntött, nem éri meg neki összekötnie az életét egy olyan nővel, aki nem szereti.

Ugyanis aki szereti, nem játszik ilyen játszmákat vele, nem kényszeríti, hogy válasszon közte és a karrierje közt, amikor mindkettő megoldható és nem vonja meg a szexet, plusz nem bír ki fél évet nélküle, csak azért hogy büntesse. Ilyen egyszerű.

Ja, és hogy tudd: a gyermekvállalást illetően nagyobb késedelemben leszel, mint lettél volna, ha beleegyezel az ő terveibe. Ugyanis nem biztos, hogy máról holnapra találsz egy olyan fiút, akivel egymásba szerettek, és hogy egy-két év alatt felfejlesztitek olyan szintre a kapcsolatotokat, hogy jöhessen a gyerek...

'Mindent megadtam volna neki, ha elvesz feleségül."

Ha Mari néninek farka lett volna...

Jól mondod, Juli. Ha... Itt van a bökkenő.

Ez nem így működik, kérdező. Szeretünk valakit, tehát megadunk neki mindent. Nem feltételekhez szabva, hanem boldogan, hogy tehetünk valamit érte.

Furán mutatod ki a szeretetedet, kérdező.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy most, így a játszma megnyerése után hogy érzed magad? Szerinted helyes döntést hoztál, kielégítő eredményt hozott a zsarolás?

Őszintén érdekel, hogy mi a véleményed azokról az érvekről, amiket legutóbbi hozzászólásomban írtam!