Vajon sosem találok mást, aki ennyire vonz?

Van egy lány, aki nagyon magával ragadott. Ő volt az első, akinél nyíltan próbálkoztam és megmondtam neki az érzéseim. Elutasított, igaz, normálisan tette. Én próbáltam más lányokat/nőket nézni és volt aki tetszett, de mindig ugyan oda érkeztem vissza: nekem Ő kell. Úgy gondoltam, nem adom fel könnyen és próbálkoztam még nála... ahogy mondják, küzdöttem... és továbbra is kosarat kaptam. Azt hiszem jó párszor hülyét csináltam magamból előtte és mostanra valószínűleg utál már, noha tagadja. Mivel egy helyre járunk, így relatíve gyakran találkozunk. Úgy érzem, hogy habár más lányokra is mondom, hogy "na Ő tetszik", sosem fogok hozzá foghatót találni. Valami nagyon megfogott benne és beleszerettem.

Azt hittem már sikerült túllépnem rajta, de ma ismét előtörtek belőlem ezek az érzések. Azt mondta, hogy Ő nem akar senkit, nem csak engem nem. Valószínűleg nem lekoptatós duma, mert tényleg nem látom, hogy másként lenne, illetve egy közös barátunk is ezt erősítette meg. Mégis úgy érzem, hogy ha Ő nem lehet az enyém, akkor nem kell senki más sem. :\ Érzett már valaki hasonlót? Annyira fojtogat ez az érzés néha. Kénytelen vagyok elfogadni persze, nem akarok az idegeire sem menni... csak nagyon rossz érzés. Nekem az nem működik, hogy hirtelen akkor mást keresek/mással feledtetem és ez a másik féllel sem lenne korrekt. Ti mit tennétek? Akkor inkább az egyedüllét, nem?