Ennyire nem jelentettem neki semmit?

Megismertem az interneten egy kedves, hihetetlenül intelligens és szellemes, nálamnál pár évvel idősebb srácot. Leveleztünk egy ideig, másfél hét után bevallotta, hogy bejövök neki, pár nap múlva már skypeoltunk is... Bókolt nekem egy csomót, verseket kaptam tőle, beceneveket is kitaláltunk egymásnak... Imádtam őt, és úgy éreztem, hogy ő a másik felem (nem is beszélve arról,mennyire vonzott fizikailag is)... Csakhogy végig úgy éreztem, siettet, egyre gyakoribbak lettek a burkolt, de egyértelmű utalások...a nőiségemre, meg ami ezzel jár, pedig mondtam neki, hogy még nem állok készen arra, amit ő már jópárszor átélt... Egy hét vívódás után "szakítottunk" (bár élőben nem jártunk, de a neten, meg skypeon már úgy beszélgettünk, mint barát-barátnő).

Borzasztóan éreztem magam, amikor megírtam neki (ő kérte, hogy ne mondjam, csak írjam le), hogy még nem vagyok kész egy komolyabb kapcsolatra. Ő ezt két mondattal elfogadta, nem is kérdezett semmit... Mi a véleményetek, ezt miért csinálhatta: azért, mert ő is csak egy kalandor, akinek minden lány "egyre megy"? Vagy csak büszkeségből nem mutatja ki, hogy mégiscsak bántja valamennyire a dolog? Mert én még mindig szenvedek, ha arra gondolok, mennyire szép is lehetett volna minden, ha nem ennyire türelmetlen... (Az ismeretségünk egy hónapig tartott, és két hét múlva találkoztunk volna-ő még hamarabb szeretett volna..)