Mégis kinek van igaza?

Mint már írták, a család az elsö. Neked nem elszakítani kell a srácot, hanem beilleszkedni a családba.

Ha nyaggatod emiatt a barátod, akkor a visszájára fog elsülni a dolog, ne feledd!

Örülj annak, hogy külön kecót akar és összebútoroztok.

Most azért dolgozom külföldön hogy max pár utcával arrébb vegyek egy saját házat, hogy közel legyek öcsémhez és a fateromhoz. Hiába van komoly barátnöm (majd lesz feleségem), a családom a családom marad.

"Jelenleg sok esélyt viszont nem lát erre, de ugyanakkor esze ágába sincs elválni a fiútól. Dobjuk el büszkeségünket és alkudjunk továbbra is meg?"

Kérdező fogd már fel, hogy a helyzet nem fog változni! Te a fejedre is állhatsz, hisztizhetsz, jelenetet is rendezhetsz, a helyzet nem fog változni! Vannak ilyen emberek és nyilván ha 27 évig megfelelt neki így, ráadásul felnőtt, kereső emberként így jó neki, akkor nincs az az ember, akiért megváltozna a helyzet.

Vesszőfutás lesz az egész életed egy ilyen ember mellett.

És ha eszed ágában sincs ennek ellenére is otthagyni a barátodat, akkor ezzel kell együtt élned. Mert ez nem fog változni! Ha boldog akarsz lenni egy olyan ember mellett, akinek bár a családja is fontos, de a szerelmét, a párját sem hanyagolja el, akkor neked nem erre az emberre van szükséged!

De hát mindeni a saját sorsának a kovácsa. De ezt most megmondja neked bárki, hogy pár év múlva is ugyanígy lesz.

Nem azért kérdező, de kicsit debil dolog, hogy E/3-ben beszélsz magadról.. -.-

Amúgy meg én a helyedben örülnék, hogy nem csak halogatja, hanem ténylegesen is tesz az összeköltözésért. Ez már a saját élet kezdete - akármennyire közel van a családjához -. Az pedig teljesen természetes, hogy ennyit törődik velük. Végülis csak ők nevelték fel. Én ebben még semmi problémát nem látok. És őszintén szólva nem igazán értem a kérdésedet. Te mindent szegény pasira és a családjára hárítasz. Ha úgy érzed, hogy a párod nem szentel rád elég időt, akkor mondd meg neki! Ha nem változik semmi, akkor meg lépj le. Ilyen egyszerű.

16# én sem örülnék, ha az anyósom mindig a nyakamra járna, mert szomszédok lennénk:)

ha kicsit belegondolunk a lány helyzetébe, neki van igaza-több dolgoban

Nem értelek hogy mibajod.

Saját háza lesz, össze tudtok bútorozni.

Az apja segít, ö segít az apjának. Pont ezért van a család. A problémákat nem szenvedve egyedül kell megoldania mindenkinek, hanem együtt csinálják szépen sorban. Ez így nagyon szép, jó, helyes.

Neked mi a terved? Jó messze költözni, akadjon le a papiról, foglalkozzon veled, stb.

Szerinted arról szól az élet jogy az ember dolgozik napi 8 órát, majd él boldogan? Ez nem az a világ. 10 év múlva is ugyanabban a sz rban élsz úgy.

Ébredj fel kishercegnö. Hétköznap munka a pénzért/hétvégén munka a pénzért vagy a szebb házért, rendezett udvarért, stb

Sajnos ilyen az élet. Vagy kereshetsz valakit aki eltart és nem kell dolgoznia, tudja fogni a szoknyádat:)

Kérdező:

A srác most vesz asját házat, elköltözik. Éppen megalapozza a szüleitől független életét, aminek azért van ára is.

A lány meg "élni akar".

A srác komolyan, felelősségteljesen gondolkodik, és dolgozik azon, hogy amikor családja lesz, az független, stabil környezetben élhessen.

A lány viszont bulizni akar.

Nem, sajnos nagyon nem illenek össze, nagyon mások az elképzeléseik.

A srácnak egy komoly nő kell, akivel tervezni lehet, a lánynak meg egy partiarc.

Félre ne értsd, nem rossz egyik sem, csak annyira gyökeresen eltérőek az igények, hogy ezt így, ebben a formában egyiküknek sincs értelme folytatni.