Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párkapcsolati probléma, segít vki? (Többi lent)
Párom az a fajta ember, aki igényli h néha egyedül legyen. Én ezt emg is értem, csak mostanában elkezdett zavarni kicsit. Nem sok alkalomról van szó, csak én így is sokat vagyok egyedül, ő olyankor dolgozik (mert más munkabeosztása van), és nekem már sok a magányból.
Megértem, hogy neki ez kell, de mostanában olyan gondolataim vannak, hogy biztos nem szeret, azért akar egyedül lenni. Néha már annyira beleviszem magam a hülyeségbe, hogy teljesen kibukok napokra.
Beszéltem vele erről, sé azt mondta, nem kell aggódnom, mert szeret, csak neki is kell az egyedüllét.
Én az a fajta vagyok, aki minden percét a párjával akarja tölteni, és fáj nekem, mikor a magányt választja helyettem. Ez normális?
És, ha majd egyszer összeköltözünk, akkor 2 napota haza fog járkálni a szüleihez, h egyedül lehessen? Már olyanokon gondolkodok, hogy nincs is értelme ennek a kapcsolatnak... Akik voltak ilyen helyzetben összeköltözés után hogyan oldották meg?
válasza: válasza:"Én az a fajta vagyok, aki minden percét a párjával akarja tölteni, "---> ez valamilyen szinten hiba!
Hagyni kell külön levegőt is venni a párunknak, még akkro is mikor már együtt élünk, el kell engedni néha a barátaival, másik esetben barátnőivel.
Mert nem teljesen egészséges ha mindig együtt vagytok egymás nyakán.
Ugyan nem tudom ,hány évesek vagytok de még tapasztalatlan lehetsz ilyen téren.
Én most még azt mondom, hogy az aggodalmad felesleges.
válasza:Szerintem nem kellene aggódnod, inkább fogadd el.
Úgy gondolom, hogy minél több időt szeretnél vele tölteni, és esetleg szóvá is teszed, annál inkább az egyedüllétre fog vágyni.
Én legalábbis magamból indulok ki. Én elég független típus vagyok, ennek ellenére a párommal már majdnem 3,5 éve vagyunk együtt, mert látja, hogy többet árt vele, mint használ, ha korlátozni próbál. És amíg nem korlátoz, addig nem akarok szabadulni.
Eleinte neki is fura volt, hogy nekem kell az egyedüllét, de mivel nem tudott mit csinálni vele, elfogadta.
Úgy szoktuk megoldani, hogy amikor ő meglátogatja a szüleit (kb. 20 km-re laknak tőlünk egy kis faluban), akkor sokszor egész hétvégén ott van. Olyankor megcsinál nekik kisebb-nagyobb dolgokat, így én nem feltétlenül kellek neki oda, és addig meg én otthon tudom a dolgaimat csinálni, és megvan az egyedüllét is.
Aztán ha hazajön, akkor persze örülök neki, mert annyi elég az egyedüllétből pár napra vagy hétre (attól is függ, milyen hangulatom van, mert ha depisebb vagyok, általánosságban sokkal jobban utálom az emberek társaságát).
Szóval szerintem törődj bele, hogy ilyen, és ne próbáld meg korlátozni a szabadságában, mert attól csak rosszabb lesz, jobb nem.
Ha sokszor piszkálod ezzel, vagy ha nem is mondod ki, csak duzzogsz emiatt, érezni fogja, hogy baj van, és lehet, hogy ott fog hagyni téged, és keres egy olyan lányt, aki meg tudja szokni, hogy szüksége van egyedüllétre.
Végül pedig (bocs, nem szőrszálhasogatás akar lenni) a magány nem ugyanaz, mint az egyedüllét. Magányos akkor is lehet valaki, ha párja van, a kettő nem feltétlenül függ össze. 29/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!