Miért van ez, hogy így érzem?

Ha ismerkedem férfiakkal szinte mindig ez van:

1: Internetes társkeresőn ha ismerkedem, és megbeszélünk találkozót, aztán ha nem jön össze, vagy nem jól alakult, vagy ha szerintem jól alakult, aztán mégsem keres többet, akkor ilyen esetekben szinte kivétel nélkül SOHA nem érzek csalódást, vagy hogy rossz lenne, semmi ilyesmi.

Viszont, ha:

2: A környezetemből megtetszik valaki, aztán randizunk, vagy csak beszélgetünk, alakulgat valami, akkor nagyon hamar megtetszik az illető, kötődöm hozzà, hiányzik. Hamar beleélem magam a dolgokba, de igyekszem nem mutatni, és ha csalódok, az nagyon fáj, de igyekszem ebből minél kevesebbet láttatni.

Más is van így?