Lányok, Nők! Jogosan érzem ezt?

Tegnap kora reggel a páromnak vágtam tele dühhel (közösségi portálon keresztül) hogy ne keressen mig haza nem érek (egyetemre járok,holnap este megyek haza).

Ez mind azért volt mert a hétvégén sikerült az ő jelenlétében ugy megfáznom,hogy már hétfőtől hőemelkedéssel, erős torokfájással,és náthával vagyok itt a kollégiumban. Itt,mert holnap egy irásbeli vár rám,amit sajnos megkell várnom.

Irtam neki,hogy ne keressen,mert elég ideges vagyok az irásbeli miatt is,hiszen nemtudok rá igy tanulni,illetve fáj mindenem.

Azóta nem jelentkezett. Ő viszont olyan,ha van egy kis baja,a bolhából elefántot csinál, (mig én nem) és elvárja,hogy csak a betegségével törődjek.

Engem ritkán kap el,de ha igen,akkor nagyon,ahogy most is, és bevallom nagyon jol esne ha mutatna egy kis törődést felém, vagy csak megkérdené,hogy vagyok.

Nem olyan vagyok aki nagy ügyet csinál ebből,nem is szeretem sajnáltatni magam, viszon mégis jo érzés ha az ember a párja felől aggódást lát, vagy ir egy uzenetet, hogy hogy érzem magam.

Lányok,Nők, jogosan érzem a magányt vagy kicsit túlzásba viszem a stress miatt?

Köszönöm a tanácsot és segítséget