Nálatok (ha volt ilyen), mikor döbbentetek rá, hogy a "Nagy Ő", akibe teljesen belebolondultatok, hogy nem olyan tökéletes, mint amilyennek hittétek?

Nálam olyan szokott lenni, hogy ilyen apró fellángolások és persze tudom, hogy meg kell ismernem. Aztán, ha kiderül, hogy mégsem az akit kerestem, akkor ezek a fellobbanó pici tüzek maradéktalanul eloltódnak.

Szerelmes csak abba voltam életemben egyszer, akit úgy éreztem tényleg ismerek.

én 8 évig voltam ilyen helyzetben és hát hasonlóan mint ahogy írtad "felruháztam tulajdonságokkal", de pechemre szinte minden meg is volt benne.

Azaz ha valamivel felruháztam otthon, idő kérdése, és ő is olyan volt 90%-ban.

Ezek inkább ilyen hozzáállás, felfogás meg iylenek voltak, és az volt a gond, hogy még stimmeltek is a dolgok.

Az egész akkor fulladt meg, amikor úgy döntött, hogy ő a főnyeremény és több pasit is a "ringbe" ejtett, de közben engem akart, mert várt, csak azt gondolta a féltékenyításel meg lehet gyorsítani a folyamatokat.

(ő már a 2. héten szerintem az ágyba is bebújt volna velem...)

Ekkor meg én kiszálltam, mert engem senki nem fog zsarolni, még a szerelmem sem. Sőt mi több, nem is nagyon értheti miért vagyok vele bunkó.