Ti hogyan dolgoztátok fel a szakítást?

55%: Neked valószínűleg ilyen a háttered, erre neveltek és mint ilyen, el sem tudod képzelni, hogy van élet a kerítésen túl. De ettől még nem ez a helyes út. Ez nem sajnáltatás, hanem egy gyászfolyamat - elveszít valakit, aki számára _nagyon_ fontos.

Nálam jobban kevés nő bukik a határozott Férfiakra, de nem attól lesz az, hogy sohasem sír, sőt. Attól lesz emberi, hogy felvállalja az érzelmeit.

Igen, engem arra neveltek, hogy egy férfi soha nem sír.

Szerintem az csak egy nyálas duma, hogy az igazi férfi vállalja fel az érzelmeit.

Valaki sír, valaki elkezd hajtani a munkahelyén jobban, vagy jól berúg :D

Felőlem ezt mind egyszerre csinálhatja, ha neki így jó.

Egy férfinek is lehetnek ugyanilyen érzései. A volt barátom is ilyen ember volt, ő akkor picit sírva fakadt amikor összejöttünk és megcsókolhatott, nagyon elérzékenyült bár nem zokogott de potyogtak picit a könnye, mert annyira örült nekem :) Amikor együtt voltunk minden jó volt, de a szakításunknak komoly oka volt sajnos amibe nem megyek bele, ott egy az egybe én voltam a hibás ami még most is bánt bár a barátomat is jól megbántottam a döntésemmel mert akkor egy költözésen mentem keresztül és kénytelenek voltunk távkapcsolatba lépni ami nem ment sokáig mert én akkor beleszerettem egy másik srácba ott a szülő helyemen és mivel csak egyetlen ismerősöm volt így nem csoda hogy sokat voltunk együtt.

A barátom is mocskosul ki volt borulva amikor szakítottam vele, akkor ő jött el hozzánk leültünk, megbeszéltük a dolgokat láttam rajta hogy teljesen magába zuhant mert hogy már nem szeretem, de picit átöleltem őt akkor baromira elkezdett zokogni hogy miért csinálom ezt, én is elérzékenyültem, nagyon megsajnáltam de éreztem hogy nem mehet tovább mert ő sem tudott mindig jönni hozzám de megnyugodott szegénykém és el is ment rögtön azóta nem beszéltünk de pár ismerősöm írta nekem hogy nagyon magába zuhant már emberek közé sem ment, elég hosszú ideig tartott mire feldolgozta a dolgot, azóta nem is beszéltem vele pedig fel akartam hívni de nem vette fel amikor másik számról hívtam felvette de amint megszólaltam rögtön kinyomta.

Egyszer visszamentem a szülővárosomba néhány holmimért a régi házunkba akkor már javában együtt voltunk az új párommal de gondoltam meglátogatom a volt páromat Csak hogy tudjam mi van vele, és boldognak láttam őt, nagyon megörült nekem az tény de mondta hogy már nem fogadna vissza már kiábrándult belőlem, nem szeret, mondta hogy maximum barátok lehetünk. Picit leültünk beszélgetni és mondta hogy hosszú ideig le volt robbanva lelkileg már a munkája sem kötötte le egyszerűen nem volt képbe a helyzettel, a valósággal, de belépett az életébe egy új lány aki helyre rakta őt, és azóta újra visszatért a régi önmagába. Bemutatta nekem az új barátnőjét, egy nagyon kedves lány, hihetetlen jól néz ki aranyos is meg jó fej, a megismerkedésük is azzal kezdődött hogy az exem véletlen neki ment az utcán mert annyira magába zuhant hogy azt sem tudta merre megy mit csinál, a csaj kezéből kilökte a kávéját, nem is volt képbe mert nem fogta fel a dolgot de a csaj visszaszólt neki hogy héj akkor egyből visszatért a való világba és segített neki, hosszú bocsánatokat kért, nagyjából el is mondta hogy teljesen magába zuhant azért ilyen. A csaj megsajnálta látta rajta hogy kedves srác, de szomorú a szeme így a csaj felajánlotta neki hogy üljön be vele valahová picit beszélgetni. Akkor a barátom neki egy idegennek öntötte ki a szívét hogy mi a helyzet, a csaj megsajnálta bár ő sokat segített neki hogy felépüljön és igaz hogy csak barátságból tette ezt mert a csaj foglalt volt de oylan szinten összemelegedtek hogy már együtt vannak, szeretik egymást, hihetetlen jól megvannak. Tényleg egy rendes lányról van szó, és jobb mint én. Megérdemli őt a párom, hosszú kínok után újra a régi lett, bár még most is furdal a lelki ismeret hogy tönkretettem őt idegileg, de ha ez az egész elköltözés nem lett volna akkor még most is vele lennék.

"ert én akkor beleszerettem egy másik srácba ott a szülő helyemen és mivel csak egyetlen ismerősöm volt így nem csoda hogy sokat voltunk együtt.

... nagyon megsajnáltam de éreztem hogy nem mehet tovább mert ő sem tudott mindig jönni hozzám "

Mi köze a távolságnak ahhoz, hogy félrementél, mással törődtél? Szerencséje volt, hogy helyrejött.

Az én időmben tilos volt a fiúknak sírni. Hibás nevelés! A könnyek rengeteg stresszhhormontól szabadítanak meg. Vagyis csak szabadítanának, mert a régi beidegződés sajnos még ma is gátlólag hat.

40 múltam, amikor életem nagy szerelme kiszeretett belőlem. Kimentem az autóval egy elhagyatott részre, és rekedtre üvöltöttem magam. Néhány másodpercig az is segített.