Miért élik meg az emberek ennyire fájdalmasan a szakítást?

Van aki nehezebben veszi, van aki könnyebben. Egyes emberek rettentően partnerfüggők, vagyis nem tudnak élni valamilyen társ nélkül, ezért ők nyilván sokkal nehezebben szakítanak. Meg kell tanulni egyedül is "egész embernek" lenni, és akkor a szakítás is lényegesen könnyebb...

Mert az emberek csak saját magukat sajnálják ekkor is, nem ám a másikat. Ezért rinyálnak. A legtöbb ember (90%) társfüggő és egyedül életképtelennek érzi magát.

A WC-csészék miatt, úgy hiszem

Azért az emberek egója is sérelmet szenved ilyenkor. Ráadásul ha váratlanul érte őket a dolog, akkor elég nehéz átállni arra (akár egy pár hónapos kapcsolatnál is), hogy egyik nap még volt párom, akiről azt gondoltam szeret, tervezhetek vele... hirtelen meg nincs senki, magányos vagyok.

Mert nekik vannak érzéseik.

Hát engem pont hirtelen ért egyik nap még szeretett masik nap meg már nem és kidobott. Csak 2 hónapos kapcsolat volt mégis iszonyúan szenvedtem mert én már kezdtem beleszeretni terveztem meg minden...nagyon megsirattam. Én nem vagyok kapcsolatfüggő csak iszonyúan ragaszkodó és erősen tudok kötődni mélyérzésű vagyok sajnos ez van. Nem tudom félvállról venni a partneremet. Most is már eltelt 3 hónap és én még mindig nem vagyok teljesen túl rajta. Ő meg már szakítás napján összejött mással. Felületes. Én meg nem. Ez van.

Mert ő érez valami, te meg üres vagy. Vannak ilyen emberek.

Úgy értettem az ürest, hogy nincsenek érzéseid, mély érzéseid. Ezt írod le. Neki vannak, szeret, fájni fog neki. Én is sajnálom amiért veled kezdett.