Ti hogyan dolgoztátok fel a szakítást?

Nem tudom hol kezdjem. Első nagy szerelem, avagy első komoly kapcsolat mindkét fél részéről. Együtt vesztettük ez a szüzességünk. Nagyon szerettük egymást, Görögorszgába is voltunk nyaralni kettesben. Holnap beszéljük meg végleg a dolgokat, megkérdeztem, azt mondta, hogy készüljek fel rá, hogy nagy valószínűséggel el fog hagyni engem.

Azt mondja, már nem érez ugyanúgy irántam, mint régebben. Már csak néha hiányzok neki és azt mondja, hogy nem szeret, csak mikor vele vagyok, akkor érez irántam valamit, vagy néha mikor egyedül van, fel-fellángol az érzés, de aztán megint elmúlik. Azt mondja, hogy szerinte nem fog változni ez az érzés és így nem akar velem tovább lenni.

Napok óta minden este álomba kell sírjam magam, hogy el tudjak aludni. Nagyon szeretem őt, feláldoztam érte sok mindent és mindent fel is áldoznék újra megint, de már késő. Úgy érzem, hogy nem fogom tudni feldolgozni ezt. Most is csak itt ülök, azt se csinálom szívesen, amit eredetileg szívesen csinálok, teljesen nulla az életkedvem, egész nap a sírás kerülget a gyomorgörcs mellett. Jól tudom, hogy önsanyargatás ez, de egyszerűen megszakad a szívem, darabokra hullik az életem és nem tudok vele mit kezdeni.

Ti hogyan dolgoznátok fel?

19f