Nincs velem már, de én még mindig nagyon szerelmes vagyok! Akármit csinálok, csak ő jár a fejemben. Mit tudnék tenni?

mi tavaly augusztusban szakítottunk a barátommal kicsivel több, mint másfél év után. ez így nem hangzik annyira durvának, de igen, az. legalábbis számomra. a kapcsolatunk utóbbi fél évében szinte minden nap megfogalmazódott bennem az, hogy én el sem tudom képzelni az életem nélküle, annyira természetes, h velem van, mint a saját karom, és annyira szeretem, h velem van, h az életem is odaadnám érte. és ez azért szép, mert ő volt az annak idején aki akart engem minden áron, aki meghódított és harcolt értem, úgy ahogy kell. rendesen magába habarított, mint a mesékben. az időnk 90%-át együtt töltöttük, szóval szinte együtt éltünk, konkrétan csak egymásnak léteztünk. (ebből adódóan bizonyos szinten a barátaim is elfordultak tőlem, mert nem foglalkoztam velük. jogosan! de mindig azt mondta, h majd ők is megértik, ha lesz egy igazán komoly, mindennél többet érő kapcsolatuk.)a kapcsolatunk az első pillanattól az utolsóig rózsaszín köd volt, és a legnagyobb veszekedésünk az abban merült ki, hogy mikor megyünk már fürödni. meg is akarta kérni a kezem, azt mondta ha idén nyáron befejezem a tanulmányaimat és levizsgázom, meglesz az eljegyzés. és hogy ő akkor sem borulna ki, ha esetleg becsúszna egy baba. sőt, örülne neki. ő már nagyon vágyik arra, hogy apa lehessen (tényleg nagyon jól kijön a gyerekekkel, jobban mint én, pedig fiatalabb tőlem 1 évvel), és egyértelmű, hogy azt szeretné, hogy én legyek a gyermekei anyja. na most, ki az aki ezt nem hiszi el fantasztikusan együtt töltött másfél év után? főleg úgy, hogy mindig is ő volt, akinek én voltam az álomnő. emellett nem árt tudni, hogy tavaly tavasszal egy igen komoly egészségi, majd ebből adódóan pszichés problémával találtam szemben magam, ami felvetette a kérdést, hogy mennyi időm van még hátra az életemből. természetesen ebben a helyzetben iszonyatosan nagy szükségem volt a támogatására. "meg is kaptam..." szépen kiderült, mint derült égből villámcsapás, h mindennek az egésznek ellenére, és annak ellenére, hogy eltartottuk egy nyugdíjból (miközben náluk 3 fizetés van, csak az egészet szétverik rengeteg hitelre meg részletre), rendszeresen meglopja a nyugdíjas, özvegy anyukámat. elértem azt a pontot, hogy nem is bánnám, hogyha meghalnék. életem legnehezebb időszaka volt, és az utóbbi 1 hónapban kezdek kikecmeregni belőle. az egészségem még télen elkezdett javulni egy speciális kezelésnek köszönhetően, ami nagyjából már 700ezer forintunkban van, a lelkem pedig mostanában kezdi felismerni, hogy valószínűleg a világ legférgebb pasijával hozott össze a sors, pedig úgy éreztem, h nála jobbat soha nem kaphatnék. de nem bánom, tanulópénz. ami nem öl meg az megerősít, és így már ilyen fiatalon biztosan sokkal érettebben fogok viszonyulni mind a kapcsolatokhoz (már ha lesz nekem egyáltalán olyan), mind az élet összes dolgához. és örülj neki, h téged is 22 évesen ért az élet nagy csalódása, nem 30-40 évesen, ne adj isten már 1-2 közös gyerekkel. én is félek, h soha nem fogok tudni így senkit szeretni, de úgy vagyok vele, ha egy ekkora undormányért az életemet adtam volna, akkor nehogy már egy normális embert ne tudjak szeretni. csak idő kell még. de nem számít, mindennek eljön a maga ideje. nem erőltetek semmit, csak tudom, h egyszer boldog leszek. mert megérdemlem. punktum. 20/L

elöször is szivbül sajnálom ! :( másodszor ha behálozta csak ugy ez a fiu akkor ö a külsöségekre megy és sajnélom hgy ezt kell modnjam de valszeg nem szeretet téged ... :( túlélni úgy tudnád hogy arra gondolsz hogy ö nem szeretet téged eléggé és ennek amugy meg nem lett volna értelme mert csak szenvedsz miatta tehát egyserüen arra gonolsz h nem jelentettél neki sokat igy csk az idöd pazaroltad vna vele. 19/l ( Én is most dobtama barátom mert nem figyelt rám stb.. :( ) és én igy próbálom és müködk

Mi lett azóta?

ismerős helyzet. nem írom hogy sajnállak, de tudom milyen érzés velem is megtörtént már ez mint ahogy sok emberrel már ezen a világon. nagyon elcsépelt választ fogok most írni ide de az idő mindent megold. nem tudsz mást tenni. majd jön egy másik lány előbb vagy utóbb. ismerkedj más lányokkal, kapard össze magad a földről légy férfi! két dolgot véss az eszedbe: az idő minden sebet begyógyít, és hogy egy Férfi nem rinyál!

ja és 22/f ez lemaradt

én boldog lennék ha egyszer egy férfi így szeretne, ahogy te szereted ezt a lányt.