Szerintetek mennyi esély lehet arra hogy házasság legyen belőle?

Lassan egy éve vagyunk együtt, és eddig annyira nem fordult meg a fejemben csak eszembe jutott egyik nap. Olyan pár hónapja szóba került a házasság és esküvő csak így véletlenül, nem utaltam arra hogy el kéne vennie engem, de azt mondta szerinte házasság nem fontos és nem egy darab papír tart össze két embert.

Én se akarnék még férjhez menni, ahhoz még kéne saját egzisztencia nekem is és neki is és több idő míg kiderül együtt tudunk-e élni. Mindketten tanulunk még, de ha eltelnek évek, abban a korban leszek és úgy érzem mindenben összeillünk, azért szeretnék családot és házasságot.

Az igaz abban egyet értek hogy nem a papír tart össze két embert és talán működhet is egy kapcsolat házasság nélkül és gyerekkel, de szerintem ha egy kapcsolat évek után eljut egy olyan szintre hogy a felek biztosak egymásban hogy egymással szeretnének élni, kiismerték egymást, bizonyíthatják azzal is hogy a törvény előtt vállalják egymást és a népes rokonság előtt.

Én azért majd egy nap szeretném átélni ezt az élményt, hogy az apám vezet az oltár elé, ott ülnek a családtagjaim, anyukám, testvéreim és távolibb rokonok, ismerősök barátok meghatódva, én álmaim ruhájában a lehető legjobb formámban, látva az örömöt az arcán és kimondani a boldogító igent.

Most lehet azt mondani hogy úgyis válással végződik egy házasság, amúgy is minek és a házasságok fele válással végződik, de nemrég megházasodott az unoka tesóm srác, akiről nem gondoltam volna. Ilyen-olyan elvárásai voltak milyen nőt szeretne, ilyen-olyan bombanőt megadott paraméterekkel, ehhez képest egy ugyan helyes meg csinos lánykát vett el de az ideáljához képest messze nem tökéletes, vannak benne kifogásolni valók. Nem is vette eleinte komolyan akkor se mikor már szóba került összeköltözés a srác halogatta, aztán csak együtt laktak. Olyan öt év után házasodtak össze, állítólag nagyon megszerette a csajt és boldognak tűnnek. A csaj lehet nem egy ideál de igazán tüneményes, csodálom unoka tesóm kellett neki aki elég pökhendi. Szóval róluk nem gondoltam volna egy nap megházasodnak és mégis (ők harminc felett vannak).

Voltunk is az esküvőjükön, mindketten hivatalosak voltunk, nagyon szép volt az egész jól meg volt rendezve.

Ennek kapcsán került szóba olyan egy hónappal később a házasság, esküvő és mondta barátom ő nem tartja fontosnak. Gyerek is szóba került, mondtam most nem akarnék nemcsak anyagi okokból hanem nem érzek rá vágyat de pár év múlva lehet hogy igen, nekem úgy tűnt hajlana rá.

Amúgy egy nagyon rendes fiú, szüleim is megszerették, kedvelik őt, szerintük szeret engem és én is úgy érzem szeret, sok mindent megtett értem és cselekedetekkel is kimutatta már sokszor, mondta nem akarna elveszíteni.

Mondom még egyszer, én nem akarok még férjhez menni, nem állunk úgy anyagilag és korainak is érezném, több idő kellene hogy elteljen hogy biztosak legyünk benne. De ha tegyük fel eltelne pár év, olyan 4-5-6 év és még mindig együtt lennénk, lehet gondolnék a házasságra köztünk. Erre vonatkozna kérdésem, lehetséges hogy csak most gondolja így és évek múlva megváltozhat a véleménye, vagy lehet hogy évek múlva is így gondolja majd?

Jó, nem ismeritek, nem tudhatjátok, de mik a tapasztalatok?

Én 25 ő 26.