Állatbarát lány vs. "Állatnak Kint A Helye" srác kapcsolat? Mi a megoldás?

Nagyon szeretem az állatokat, könnyen meg is esik rajtuk a szívem (már egészen kicsi gyerekként is mindig hazacipeltem az árva, kidobott gazdátlan macskákat anyukám legnagyobb "örömére" :D), most is van otthon 2 cicám, akik szintén ilyen kis mentett árvaként kerültek hozzám, rendszeresen jártam lovagolni, sőt, még vágóhíd elől mentett lovam is volt... egyszóval elég nehezen tudnám elképzelni az életemet állatok nélkül. :)

Természetesen a cicák nálam bent lehetnek a lakásban (hol máshol?), gyakorlatilag családtagként tekintünk rájuk, a párom viszont eléggé ellene van mindennek. Mármint annak, hogy az állatok bejöjjenek, meg hogy családtagként bánjunk velük. Vidéken nőtt fel, náluk ez nem volt divat... Nekik is sok állatuk volt régen, de náluk mindegyiknek volt valami haszna (pl, disznó, kacsa, csirke, amiket levágtak, meg kutya, aki őrizte a házat, macska aki megfogta az egeret, stb), ezért fura neki, hogy én csak úgy "kedvtelésből" tartok állatokat. Persze eltűri, nem arról van szó, mert egyrészt szeret, másrészt nálunk nyilván nem szólhat érte, ha a macska bejön, de egyértelműen leszögezte, hogy ha lesz majd esetleg összeházasodunk vagy összeköltözünk, vagy valami, akkor a mi közös otthonunkban ezt majd felejtsem el...

Nekem viszont ez így eléggé elfogadhatatlan. :S Nem tudok csak úgy haszonállatként tekinteni a cicáimra, nem azért tartom őket, mert hasznot várok tőlük, hanem mert szeretem őket. A barátomnak nincs ellene kifogása, hogy macskáim vannak (bár ő maga nem szereti a cicákat, inkább kutyás), viszont azt tartaná normálisnak, ha odakint lennének. Náluk az állatnak kint van a helye, ő ezt látta, ezt tanulta, így nőtt fel.

Mindeddig ez nem volt probléma, viszont jövő hónaptól összeköltözünk. Felvetettem, hogy akkor ugyebár jönne velem a 2 cicám is, és nagyon nem akar kötélnek állni. Egy ideig biztosan le tudnék mondani a macskáimról a kedvéért, de hosszú távon nehéz lesz így közös életet kezdenünk. Én nem szeretnék örökre állatok nélkül élni, mondogattam is neki, de erre mindig azt mondta, hogy jó, majd ha kertes házunk lesz, oda hozhatok macskát... kintre! Persze, hogy aztán majd folyton rettegjek tőle, mikor kapja el szegénykéket valami kóbor kutya, vagy mikor üti el őket a kocsi... :S Jaj, istenem!

A lovaglásról is le akar beszélni a párom, mert szerinte ez drága és költséges hobbi. Nekem viszont nagyon fontos, szeretem is csinálni és ideig-óráig persze meglennék nélküle, de hogy többé egyáltalán ne mehessek lovazni, na, azt tuti nem bírnám!

Ilyenkor mit lehet tenni? Adjatok valami tanácsot vagy tippet. Vagy ez a kapcsolat így eleve nem is fog működni?

3 éve vagyunk együtt.

Bocsi, ha hosszú voltam... :S