Haldokló kapcsolat, vagy természetes nehézségek? Mi a helyes megoldás?

hát érdekesen leírtad, de igazából nem tudom mi nem működik

ha meg azt érzed, nem érzed jól magadat, akkor meg is adtad a választ

az szeretjük egymást, hát nem szerelem, az már elmúlt,

1 éve vagytok együtt, de azóta együtt is éltek? így nem tudni mióta megy az összecsiszolódás? beszéljétek meg és döntsetek N

16/L

Több,mint másfél éve vagyok együtt a barátommal. Nekünk kb a 8. hónapnál jött a ,,vízválasztó". Folyton csak a vita ment,a legpitiánerebb dolgon is,szinte mindenen. Hosszú heteken,hónapokon keresztül ment ez így... Aztán úgy éreztem muszáj megtennem 'A' lépést,még ha szét is szakad a szívem.A szerelem még megvolt,de se vele se nélküle kapcsolat lett amiben fogolynak éreztem magam,valami amitől nem tudtam megszabadulni,ez lett a kapcsolatunkból...Így hát nehéz szívvel szakítottam vele.Egy hétig tartott,és elviselhetetlenül fájt minden egyes perc.Aztán felkeresett,szó szerint könyörgött.1 órán keresztül próbáltam elhajtani...Többször hátat fordítottam neki,de képtelen voltam tovább menni,csak sírt,és kiabált,engem pedig mintha belülről szaggatott volna szét valami. Hideg volt,mindketten szinte ájulásig sírtuk magunkat,így hát behívtam a házba... Egymás vállán sírtunk. Megmondtam neki,hogy minden ami köztünk történt köztünk is marad,és soha nem akarok haraggal gondolni rá(első nagy szerelem egyébként).Sírtam,és még akkor is próbált megnevettetni(hihetetlen). Aznap megígértem neki,hogy még egyszer utoljára alaposan átgondolom,és ha 1 héten belül felkeresem újrakezdjük,ha nem akkor vége. Békésen váltunk el,meleg öleléssel. Filmbe illő volt.

Aludtam rá egy jó nagyot. Rájöttem,hogyha nem lennék szerelmes belé hanem csak ragaszkodnék hozzá,akkor ott tudtam volna hagyni,és a szívem sem szakadt volna meg úgy attól amilyen állapotban láttam. És rájöttem arra is,hogy még egy ilyen pasit,férfit talán soha életemben nem találok majd,aki térden állva könyörög azért,hogy része lehessen az én haszontalan kis életemnek. Rájöttem,hogy milyen ostoba voltam,hogy mit hajítottam el magamtól.

Azóta kicsi összekapásunk volt egy-kettő,de azon kívül semmi különös. Nagyon jól megvagyunk,és úgy tűnik ez még sokáig így marad.

Mi a tanulság?Próbálkozni kell,és nem szabad dönteni végső elkeseredésben... Mert ott van valahol a megoldás,csak meg kell találni. Ha mindkettőtök részéről ott a szerelem,akkor nem szabad eldobnotok. Akkor menthetetlen a kapcsolat,amikor az egyik fél-vagy mindkettő- részéről elmúlt a szerelem,de ameddig lángol,addig még van remény.