Mit tegyek? Ez a kapcsolat megöl engem!

jó volt a kapcsolatunk? ez nem jelenti azt Te kellettél volna neki, ő max barátkánt tekintet Rád, Te másként ő rá

mindegy ki lett volna a másik csak, neki az kellett és ezek szerint kell is

az érzéseid miatt, persze bármit megteszel neki, nyugi ő ezt tudja is

így az lenne a legjobb, ha elfelejtenéd teljesen v keresnél másikat N

Most azt hiszed, sosem voltál ennyire szerelmes, valójában pedig az rak rá ekkora lapáttal a dologra, hogy elérhetetlen a srác. Ilyen helyzetben a vereség és mellőzöttség érzését könnyen lehet reménytelen szerelemként megélni, de a saját önbecsülésed játszik kegyetlen játékot veled, nem a fickót szereted ennyire!

Persze, hogy nem tudsz túllépni rajta, ha nem is próbálod! Azt érzed, annyira szereted, hogy képtelen vagy másra gondolni, de nagyrészt szándékosan nem gondolsz másra, te magad juttatod az eszedbe. Keresed a társaságát, keresed a lehetőséget, hogy kapcsolatba lépj vele, ezt én nem nevezném továbblépésnek?

Javaslom, önts vele tiszta vizet a pohárba, beszéld meg vele ezt a helyzetet. Ha azt mondja, nem akar tőled semmit, akkor bármennyire is fáj, kérd meg, hogy ne tartsátok a kapcsolatot. A nyugtatózást és az önsajnálat egyéb válfajait pedig a saját érdekedben fejezd be, nem vagy már tini, aki ezzel akarja magára felhívni a figyelmet!

Szerintem igenis jót tesz neked, hogy megismerted: frankó kis önismereti lecke és nagyon jó alap a jellemfejlődésre; mármint ha élsz a lehetőséggel. Ha csak rinyálsz tovább, akkor majd jön a következő ilyen helyzet.

Egyet próbálj megérteni: azért lépnek át rajtad, mert ENGEDED! Miért ilyen nehéz? Egyszerűen mert az. A mondandódból viszont továbbra is azt érzem, hogy sodródsz tovább az árral, és keseregsz. Pedig a dolog egyszerű: ha megembereled magad és változtatsz a hozzáállásodon, akkor változni fognak a dolgok. Ha pedig továbbra is csak drámázol és ezoterikus igazságokat keresel, akkor szenvedsz tovább.

Ne haragudj, de a nőkben ezt soha nem tudtam megérteni (nyilván nem minden nőre értem, és nyilván sok pasira is igaz). A problémakezelésed neked is abból áll, hogy valakinek jól kipanaszkodod és kisírod magad. Ettől megkönnyebbül a lelked, és folytatod tovább, amit addig csináltál. Ha valaki beolvas neked, akkor jön a "teljesen igazad van, DE...", és mondod tovább és csinálod tovább ugyanúgy (majd ha később már türelmetlenebb az illető, akkor megsértődsz rá, mert nem ért meg).

Itt most nincs "de"! Van két választásod: megoldod a helyzetet, vagy magyarázkodsz, panaszkodsz és szenvedsz tovább. Döntsd el, hogy olyan nő akarsz lenni, aki megoldja a problémáit, vagy olyan, aki azt várja, hogy mások oldják meg helyette! TE vagy az, aki lábtörlőt csinálsz magadból, TE vagy az, aki kínzod saját magad, TE vagy az, aki miatt nehéz. Ezen a helyzeten TE fogsz változtatni, ha nem változik, akkor TE nem tettél érte. A kormány a TE kezedben van, a gázon a TE lábad van, hát akkor vezess már végre!