Miért mennek egyesek bele úgy kapcsolatba valakivel, hogy nem is szeretik?

Nekem pl azért volt egy olyan kapcsolatom, hogy tapasztalatot szerezzek, mert úgy gindoltam, hogy aki szeretett, azért hagyott el, mert tapasztalatlan voltam, és legközelebb ez már nem lenne így. Persze rájöttem, hogy ez hülyeség, mert aki szeret úgyis elfogad.

De nem olyan egyszerü kölcsönös szerelmet találni. Mint ahogy vki mondta is: sok párnál az egyik szeret, a másik hagyja magát szeretni...

#12, nagyon sok árnyalata van ennek. Az előadásban, amire utaltam, szeretetéhségről beszél (mint mentális betegség), de olyan előadását is hallottam már, amiben a hosszú, sokéves boldogtalan kapcsolatok megoldására keresi a választ.

By the way, ha nem ismered a munkásságát, honnan tudod, hogy mit értettem félre? :)) ;)

# 11: Bizonyos körülmények között igen, de erre nincs mindig lehetőség. Pl. ha valakivel kimondottan ismerkedési célzattal randizgatunk, ott azért vannak "elvárások", tehát könnyen elbizonytalanodnak a felek, amíg nincsenek konkrét lépések.

Nálam a szerelem kialakulásához úgy fél év kell. És nem elég hozzá heti 2 randizgatás.

Pláne, hogy - tudományosan igazolt tény! - hogy a kötődés hormonális eredetű, márpedig a kötődésért felelős oxitocin nevű hormon pedig az érintések, különösen pedig a SZEX során termelődik a szervezetben. (Bár legnagyobb mértékben a szülés és szoptatás során.)

Én heti egy-két randizgatás, netes beszélgetések során nem tudok úgy megismerni valakit, hogy azt mondjam, szerelmes vagyok. Ahhoz hosszabb együtt töltött idő, személyes kontaktus, intimitás is kell! Minden mást csak illúziógyártásnak tartok.

Valamilyen szinten azért ismerem Csernus munkásságát, főként hogy magam is szenvedtem abban a "mentális betegségben", ami egyébként nem betegség, hanem személyiségzavar, amiről Csernus szokott beszélni. Csak éppen nem nevezi a nevén, innentől kezdve számomra hiteltelen. Úgy beszél a személyiségzavarokról, mintha azok csak úgy lennének, és egycsapásra túl lehetne rajta lépni, tudatosan. Holott nagyon jól tudnia kéne, hogy ezek olyan, a szocializáció során belénk rögződött sémák, amiknek nem is vagyunk tudatában, és csak a személyiség tartós és gyökeres újrastrukturálásával lehet rajta felülemelkedni. Csernus tehát csak annyit mond: hülye vagy, ha így teszel. Azt viszont nem veszi figyelembe, hogy aki így tesz, az egyrészt nem is tudja, hogy így tesz, másrészt - mint a drogfüggők - nem lát más alternatívát, nem tudja, hogy van más választási lehetősége, vagy ha tudja is, fogalma sincs, hogy mi az.

Ezért nem csípem a bulvárpszichológiát, mert azt a téves képzetet sugallják, hogy majd egy-két dolgot tudatosan másképp csinálsz, és megváltozik az életed. Holott ez nincs így.

# 18: Én azt írtam le, hogy én hogyan működöm. A kérdésed viszont azt sugallja, hogy az általad képviselt értékrend az egyedül helyes.

Hangsúlyozni szeretném, hogy az ember élete során változik is, tizenéves koromban még magam is úgy gondoltam, hogy a szerelem az, amikor kétszer randizom valakivel, és máris leszáll a rózsaszín köd. Utólag - sok év távlatából - mondom azt, hogy az nem szerelem.