Miért mennek egyesek bele úgy kapcsolatba valakivel, hogy nem is szeretik?

3 éve nem voltam szerelmes. Viszont a három év alatt volt egy ilyen szerelemmentes kapcsolatom.

Namost, ha még mondjuk 10 évig így lesz, hogy no szerelem, akkor soha ne legyen párom? Szerintem sokan így gondolkodnak még.

23l

Én nem vagyok egy ilyen nagy szerelmes típus. (Sajnos) De! Szerintem lehet úgy kapcsolatot kialakítani, hogy kölcsönös a vonzalom, a szeretet, tisztelitek, megbecsülitek egymást. A láng elmúlik 2-3 év után, de a szeretet és tisztelet nem.

Én családban gondolkodok, nem pár éves kalandokban. Persze az a legjobb, ha szerelem is van az elején, mert az mélyíti el igazán. :)

3-as

Én nem igazán értem a kérdést... nem vagyok társfüggő (nagyon nem), de nem jöttem még ugye senkivel, hogy szerelmes lettem volna belé.

Hogy miért nem? Mert a szerelmet az együtt töltött IDŐ hozza meg. Nálam legalábbis.

Azt nem tartom szerelemnek, amikor egy vadidegen emberre rávetítem a vágyaimat, illúziókat gyártok, és azt mondom, hogy húdeszerelmes vagyok (jó, tizenéves koromban voltak ilyen dolgaim, de szerencsére ebből már kinőttem).

A vonzalom, a közös értékrend, a közös hullámhossz pont elég ahhoz, hogy kapcsolatba kezdjek valakivel, és ha MEGISMEREM, az összes tulajdonságával és hibájával együtt, akkor beszélhetünk szerelemről. Persze nem mindig alakul ki. Tényleg nem tudom elképzelni, hogy úgy jöjjek össze valakivel, hogy már szerelmes vagyok, hiszen mielőtt összejönnénk, egyszerűen nem ismerHETem annyira, hogy szerelemről egyáltalán beszélni lehessen.