Biztos legyek az érzéseimben?

Van egy barátom, akivel már fél éve együtt vagyunk. És amikor együtt vagyunk akkor mindig az az érzés van rajtam ogy amikor meglátom mosolyognom kell, mindig meg kell ölelnem, fognom a kezét puszilgatnom ilyenek. Mindig tökéletesen érzem magam vele. Viszont amikor nélküle vagyok, akkor nemtudom, valahogy mindig azon gondolkozom hogy szeretem-e és ez a gondolat az őrületbe kerget. Én tdom jól magamról hogy szeretem, mert ha nem szeretném nem gondolnék ilyenkre, nem lennék halálra ijedve és a sírás szélén amikor mérges rám és emiatt azon izélek hogy mi van ha szakít. Ha szakítana tudom hogy kettétörnék, tudom hogy szükségem van rá minden szempontból. Viszont ez a gondolat mindig őröl engem. És nem értem miért gondolok erre, és miért van ez az egész. Lehet hogy azért, mert megismerkedésünk után egy héttel jöttünk össze, vagy mert egy hónap után már lefeküdtünk (NEM VAGYOK R*BANC ERRŐL NE IS TÉMÁZZUNK.)? Vagy mert a bukástól félek folyamatosan? Előtte volt egy barátom, egy hónap után kidobott és egy másik fiú aki egy hónapig fűzött utána meg "otthagyott". De a másodikba nagyon szerelmes voltam, és akkor is amikor összejöttünk a mostani barátommal. Az az igazi nagy problémám, hogy azt a lángolást, mint szerelmet nem érzem és ez az egész pánik emiatt van. Ezellen mit tehetek? Ugye ez csak ilyen pánik és én vagyok az idióta... Amikor ezen dilemmázok mindig rájövök hogy de én igenis szeretem de akkor se tudom miért van ez.