Hol van az az érzékeny határvonal? Aminél még nem szólsz a párodnak, vagy ami már a másik egyéniségét kérdőjelezi meg.

Ha valami igaz, de tényleg zavar, akkor mindenképpen jelezni kell, már a legelső felmerüléskor. Nem humorosan, nem számonkérően, hanem "én-üzenet", kérés formájában, hogy RÁD, hogyan hat, vagy pontosan mit szeretnél.

Pl. mennyivel másképp hat a "sosem figyelsz rám az ágyban", mint az, hogy "szeretném, ha több előjáték lenne, mert úgy érzem, szükségem van rá, hogy hangulatba jöjjek, jobban tudom úgy élvezni a szexet".

Vagy: "folyton csak dolgozol, rám sosincs időt" helyett: "szeretném, ha több időt töltenénk együtt".

Hogy mennyi kompromisszumot érdemes kötni? Semennyit! Ha valami zavar, akkor jelezd, de ne kritizálva, ne számonkérve, mert az hatástalan! Ha nem jelzed, úgyis felgyülemlik, és pár hónap, vagy pár év múlva már egymás fejéhez vagdosás lesz belőle! Persze az alkalmazkodás, az elfogadás az fontos egy kapcsolatban, de amin lehet változtatni, azt érdemes megpróbálni, lehet ám, sőt kell is csiszolódni egy kapcsolatban!

Pl. az öltözködés... ha kritizálnod, az csak tüskéket okoz. De ha elmentek együtt vásárolni, és azt mondod: "hmm, de jól állna neked ez az ing", vagy karácsonyra, szülinapra megleped egy-egy neked is tetsző ruhadarabbal, és utána megdicséred, hogy milyen jól áll neki, azzal észrevétlenül alakítod az ízlését. (Nem egy pasi öltözködési stílusa változott meg mellettem az évek során így, és soha nem kritizáltam őket, hanem inkább erősítettem abban, ami nekem bejött! És előbb-utóbb ezt magáévá teszi, megtanulja, hogyan érjen el elismerést).

És még egy fontos dolog: ugyanúgy te is fogadd el azt, ha a másiknak vannak igényei veled szemben. Ne engedd, hogy kritizáljon, hanem biztasd arra, hogy fogalmazza meg pontosan, hogy mit is vár el tőled, mitől érezné jobban magát a kapcsolatban. Így lehet jól összecsiszolódni.