Mit szóljak arra hogy elmegy a párom bulizni?

> azért nem megyek vele bulizni mert nem hívott el.. !

Akkor most tulajdonképpen az a bajod hogy nem hív el, vagy az a bajod hogy elmegy bulizni és jól érzi magát. Nem mindegy! Jó lenne magadban tisztázni hogy mit is érzel.

Amúgy meg: a párodnak kedve volt bulizni, és mit csinált -> elment bulizni. Ez a te esetedben is így kellene hogy legyen. Ha kedved van, akkor elmész. Egyre inkább úgy látom hogy ez valójában nem is a bulizásról szól hanem valami másról.

"Jó csak engem az zavar, hogy én sem megyek el nélküle bulizni mert ha elmennék akkor abból akkora veszekedés lenne..."

Jah, ez így más! Akkor talán erről kellene beszélgetni egy jó nagyot, azaz miért nem mehetsz te bulizni, ha neki szabad. A trükközést és érzelmi manipulációt pedig mindketten felejtsétek el, azaz nincs célozgatás részedről, részéről meg ne legyen hangos mártírjáték.

"Te komolyan az egyenlő jogokra akarsz kapcsolatot építeni? A kapcsolatok sosem így működnek. Ha mindig az egyenlő jogok és kötelességek döntenék el hogy melyik kapcsolat lesz jó és tartós, akkor nem léteznének főállású háztartásbeliek, és nem létezne olyan hogy egy rendetlen férfi után a nője takarít el, aztán elmegy a plázába elkölti a férfi által megkeresett pénzt."

Ezzel nem értek egyet. Az elvárások emberenként különbözőek! Akkor van igazad, ha az adott nő és férfi számára fair üzlet az, hogy a nő eltartottként alárendeli magát a pasinak, és elfogadja, hogy lemond bizonyos jogokról, cserébe mentesül bizonyos kötelezettségek alól. Ezt tisztázni kell, de az, hogy ez valakinek jó, az nem jelenti azt, hogy ez minden nőnek és férfinak megfelelő üzlet.

Én mindig eljártam a csajom nélkül bulizni, de cserébe soha nem vettem zokon, ha ő azt mondta, most csajos bulira vágyik. Valamit valamiért. Ellenben nem én tartom el őt, nem a rabszolgám, hanem önálló nő. Nekünk így a jó, ezért így éljük az életünket. Szerintem teljesen jogos elvárás, hogy ha a csaj nem mehet egyedül bulizni, akkor a pasi se tegye, ez így korrekt.

"Ha valamitől a párod jól érzi magát, akkor abban támogatnod kellene."

Ebben tökéletesen igazad van, de ennek fordítva is így kell lennie. Ha a kérdező örülne egy bulinak, akkor őt is támogatni kell ebben.

Persze, mindezt meg kellene tudni beszélni egymással. Azaz a manipulatív magatartást el kell felejteni, márpedig jelenleg egyikőtök sem játszik tiszta lapokkal, csak zsarolás, célozgatás, mártírkodás, mellébeszélés folyik. Így nem is lesz jobb sohasem.

"Egyre inkább úgy látom hogy ez valójában nem is a bulizásról szól hanem valami másról."

Persze, hogy nem a bulizásról szól. Arról szól, hogy a párkapcsolaton belüli jogok és kötelességek nincsenek egyensúlyban, ez pedig mindkét félnek frusztrációt okoz. A pasi szeret eljárni pasis bulikra, de zavarja, ha a csaj nélküle megy el. Ezt nem képes őszintén kimondani és rendezni, helyette agresszív ellentámadással és a mártír szerep eljátszásával hárítja a felelősséget a barátnőjére. A csaj ezt nem ismeri fel, az érzelmi zsarolás megijeszti, ezért inkább nyel, és halovány célozgatásokkal megy előre, fórumokra írogat, mert gyáva felvállalni a konfliktust, és kimondani azt, hogy neki ez így nem jó, változtatni kell.

Minden konfliktusra igaz, hogy valójában nem arról szól, amit te látsz. Az esetek döntő többségében abszolút igaz, hogy ha csak a veszekedés aktuális témája lenne a konfliktus oka, akkor pillanatok alatt lehetne rendezni. Valójában az ilyen konfrontációk mindig csak kivetülései egy, a felszín alatt lappangó problémának.

Csakhogy ezek azok a problémák, amikkel egyik fél sem mer szembenézni és őszintén kimondani, helyette csak egyre agresszívabban dobálják a labdát egymásnak. A kérdező nem azt mondja, hogy "ne haragudj, de nagyon zavar és nagyon igazságtalannak tartom, hogy te lazán elmégy bulizni, de engem nem engedsz el, ezt beszéljük meg!". Helyette mit mond? Azt, hogy "majd mehetsz nézheted a csajokat", ez pedig semmi más, mint a bűnbak szerep és a felelősség egyoldalú átruházása a másik félre, mert ez valójában annyit jelent, "te egy rohadt szemétláda vagy, aki más csajokkal őgyeleg, ahelyett, hogy a saját csajával lenne". A pasi erre nem azt mondja, hogy "látom, bánt téged valami, gyere, beszéljük ezt meg, mert ez így nem lesz jó", hanem azonnal ellentámadást indít és agresszívan visszadobja a labdát: "jó, akkor nem megyek sehová". Ez pedig valójában azt jelenti: "jó, akkor itthon maradok, mert te annyit sem vagy képes értem elviselni, hogy egyszer elmenjek a haverjaimmal lazulni, remélem, most büszke vagy magadra".

Az érzéseit és a vágyait egyikük sem vállalja fel, helyette elkezdenek sakkozni, játszmákat játszani, hogy a bűnös szerepet a másikra dobják, ők maguk pedig a mártír szerepkörében tetszelegjenek. A szép az, hogy ezt kb eltanulták a szüleiktől, a társadalomtól. Ezt a helyzetet minden további nélkül meg lehet beszélni, nem kell hozzá más, csak két értelmes ember. Ehelyett erre kísérletet sem tesznek, inkább alattomosan manipulálják és döfködik egymást. Szép az élet...

> Ezzel nem értek egyet. Az elvárások emberenként különbözőek! Akkor van igazad, ha az adott nő és férfi számára fair üzlet az, hogy a nő eltartottként alárendeli magát a pasinak, és elfogadja, hogy lemond bizonyos jogokról, cserébe mentesül bizonyos kötelezettségek alól. Ezt tisztázni kell, de az, hogy ez valakinek jó, az nem jelenti azt, hogy ez minden nőnek és férfinak megfelelő üzlet.

Akkor valamit félreértettél. Egyetlen szóval sem mondam azt, hogy ez minden nőnek és férfinak megfelelő üzlet. Éppen ellenkezőleg, azt hangúlyoztam hogy ez egy példa, és hogy mindig az adott kapcsolattól (és természetesen a benne levő emberektől) függ hogy mi az ami megengedhető, és mi az ami nem.

> Ebben tökéletesen igazad van, de ennek fordítva is így kell lennie. Ha a kérdező örülne egy bulinak, akkor őt is támogatni kell ebben.

Én sosem mondtam hogy őt nem kellene. Persze hogy őt is kellene! Egyébként meg a többi részével amit leírtál, hogy játszmákat játszanak, tökéletesen egyetértek. Még az is lehet hogy korábban megpróbálták megbeszélni a dolgot, de nem vezetett eredményre. Ezért kezdtek el játszmákat játszani.

"Te komolyan az egyenlő jogokra akarsz kapcsolatot építeni? A kapcsolatok sosem így működnek."

Igazság szerint én csak ezen a mondatodon akadtam fenn. Persze lehet, csak nem értettem az iróniát :).

"Még az is lehet hogy korábban megpróbálták megbeszélni a dolgot, de nem vezetett eredményre. Ezért kezdtek el játszmákat játszani."

Lehet, de általánosságban nekem nem ez a tapasztalatom sajnos :(. Úgy értem, a környezetemben mindenhol azt látom, hogy ha meg kell fogalmazni az érzéseket és a problémákat, akkor az emberek inkább labdázni kezdenek.

> Úgy értem, a környezetemben mindenhol azt látom, hogy ha meg kell fogalmazni az érzéseket és a problémákat, akkor az emberek inkább labdázni kezdenek.

Igen, ez van. Szerintem a labdázás nem egyértelműen rossz dolog. Van úgy, hogy nem vagy képes megfogalmazni a problémádat, de megjelenik benned egy belső feszültség, és ennek hatására máshogyan hárítod a konfliktust. Ez egy működő konfliktus kerülő stratégia. De konkrétan párkapcsolatban már kevésbé érdemes ezt használni. Főleg nagyobb problémák esetén, érdemes időt fordítani a probléma megfogalmazására. És ha ez sikerült akkor nem lesz belőle elefánt.

"Van a szobában egy elefánt aminek az a neve hogy: több szeretetre vágyom." De úgy csinálunk mintha nem lenne ott. Csak az a baj hogy nem férünk el tőle. ;-)