Tudnátok együtt élni olyan férfival/nővel, aki ilyen mozgalmas életet él?

Egy zenekar tagjaként hétvégente mindig, de olykor hétköznap is éjszakázik az ország különböző pontjain.

A hétköznapokban normális állása van, amivel elég jól keres.

A páromról lenne szó. Neki ez az élete és én támogatom benne, de úgy érzem ez már erőmön felül megy, pláne ilyenkor nyáron. Van, hogy csütörtöktől vasárnapig nem látom, mert éjszakánként koncerteznek, nappal javarészt alszik. Hétköznap reggel 8-9-től délután 4-5-ig dolgozik, mire hazaér fáradt, nincs kedve semmihez. Ki készültem már teljesen. Beszéltem neki az érzéseimről, amire az volt a reakció, hogy költözzek hozzá, ő örülne neki és talán az én lelkemnek is jót tenne, ha így vagy úgy, de mindennap látnánk egymást. Nem tudom, hogy tényleg ennyire egyszerű lenne-e ez az egész... Totálisan elbizonytalanodtam. Szeretem nagyon, de nem ilyen életre vágyom, márpedig őt így kellene elfogadnom.

Maximálisan igyekszek megbízni benne, de sokszor úgy érzem az is tönkretesz, hogy tudom mi zajlik egy-egy koncert után a színpad mögött és sosem tudhatom neki mikor van/lesz gyenge pillanata.

Ti tudnátok alkalmazkodni ilyen esetben a párotok életéhez?