Komoly kapcsolat, igaz szerelemmel de valami elromlott volna? Mit tudtok tanácsolni? [Rövidebb verzió] (Hosszú, teljes igaz történet)

Van egy lány, akibe nagyon Szerelmes vagyok, soha nem kerestük egymást, kb 5 hónapja ismerkedtünk meg egymással, és ami a megismerkedésünket körvonalazza, az szerintem nem egy minden napi történet, és ez fáj a legjobban, szerelmet sohasem kerestük, egyszerűen csak megtaláltunk egymást a nagy világban, megtalálta egymást a két vándorló lélek s felismerték egymást és össze fonódtak. Minden nap rá gondolod, nem tudom elfeledni, nem tudom elengedni, mert egymás szívébe zártuk mind kettőnket, lélekben most is az ő kezét fogom. Sokat gondolok rá nap mint nap, minden álmom vele kezdődik és vele érvéget. Majdnem 2 teljes hónapig voltunk együtt, jóban rosszban mindig együtt voltunk, sajnos neki kiment egyszer a térde, és 1 hónapig nem tudott semerre nagyon menni. Minden nap elmentem hozzá, meglátogatni, és az az érzés amikor először elmentem hozzá, az az arc amit megláttam, amikor bementem a szobájába, azt sosem felejtem el! Legboldogabb ember én voltam amikor, minden nap elmehettem hozzá, és amikor láttam boldog tőlem, ennél jobb dolog, nincs a világon!!! Sajnos amikor ismerkedtünk, akkor nagyon szégyelltem magamat, és nem mondtam el az igazságot neki. :. 18 éves vagyok, és most kelet volna érettségiznem de csúsztam egy évet, meg buktam, és neki azt mondtam azért vagyok még 11.dikes mert 0.dikos voltam. Ezt hazudtam neki, mert nagyon féltem az elutasítástól.( Majd teltek a napok, a szerelmünk kiforrt, és még szenvedélyesebb volt. Egyszer amikor eljött hozzánk, akkor nézegette a tablóm, és szembetűnt neki, ez a dolog, és megkérdezte, újra, erre kérdésre nem számítottam, teljesen magával ragadott a pillanat, amikor ott volt nálam, és sajnos megint rosszat feleltem, rossz szó jött ki a számom. Másnap már nem igen bírtam ki és elmondtam neki. Nagyon rosszul esett neki:." Engem még így nem bántott meg senki" Ettől kezdve, megromlott kicsit a kapcsolatunk. De még ekkor is nagyon szerelmesek voltunk egymásba, de valami elkezdett változni. Mondogatta is olyan mintha csak barátok lennénk, Ezt én nem értettem, mert minden ugyan olyan volt mint régen. Voltak apróbb vitáink, is ami szerintem néhol, elég súlyos, következményekkel járt, a másik meg, hogy nagyon kis problémák voltak. Elkezdtünk hanyatlani, nem volt elég élet tapasztalatunk, megoldani, kezelni a dolgokat. Majd szakított velem, és csak annyit mondott:. Megváltoztak az érzéseim, és senkit nem tudna most szeretni, se engem, se senki mást. Sajnos neki, nagy csalódási voltak az életben, mint a fiúk, mint az érzelmekben, de nem tudom bennem csalódott-e. Nem tudom elengedni most-se mert nagyon hiányzik, és 1 hónapja már, hogy teperek utána, folyamatosan, hogy meg tudjuk oldani a dolgokat. Rossz neki egyedül, de sajnos nem látja be. Én meg nem tudom hagyni, hogy egyedül legyen, még így 1 hónap múltán is imádom őt, bármennyire is fájt a szakítás.

Ez egy lerövidített történet, a teljeset itt találjátok:.

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__parkapcsolatok_..

Kérlek titeket segítsetek.! Köszönöm mindenkinek, olvassátok el kérlek a teljes történtet!