Nem hittem volna, hogy velem történik ez, mit csináljak?

16 éves budapesti srác vagyok. Elég érdekes történetem van. Kezdjük ott, hogy egy pesti általános iskolába jártam amit nagyon utáltam, tele volt tahókkal... Aztán felvettek egy jó kis gimibe és megvaltozott az életem (most végeztem a 9. osztályt). Mostmár tudom milyen érzés ha sok haverom van, ha bírnak az emberek, a tanárok is (nem vagyok színötös, de a tanárok általában kedvelnek, pedig a magatartásom sem jó).

Egész életemben talpraesett, és nagyszájú voltam, általánosban is kiálltam magamért mindig.

Az új sulimban bírnak, hülyülünk stb...

Most jön a lényeg... Eddig érdekeltek a lányok, de a leghosszabb kapcsolatom 1 hónap volt, az is ilyen semmilyen volt. Apum elég tapasztalt e téren és gyakran beszéltünk is erről, azt mondta hogy lesz egyszer egy olyan lány aki miatt kileszek nagyon, és fájni fog hogy nem az enyém. Én csak nevettem ezen. Jó hülye voltam.

Szeptember 1-jén megláttam az új osztályokban egy lányt. Átlagosan nézett ki, vagy picit szebb volt talán. Valami nagyon megfogott benne de nem tudtam megnevezni, hogy mi. Úgy éreztem, hogy folyton őt kell néznem, figyelnem kell. És mivel hát eléggé jóban vagyok mindenkivel, vele is jóban lettem. Ugyan olyan nagypofájú mint én (:)), és vannak bunkó dolgai a csajnak, és vagány is, és valahogy ezek tetszenek benne. Nem mondtam el neki, hogy érzek, sőt, magamnak is hazudtam, próbáltam elhitetni magammal, hogy ,,á ez nem szerelem"...

Amióta vége lett a sulinak (életem egyik legboldogabb éve volt) egyre többet gondoltam a lányra. Odáig jutottam, hogy képes vagyok órákat ülni és gondolkodni rajta, milyen lenne megcsókolni.

A bökkenő, hogy haverként néz rám, szerintem kiröhögne ha ezt elmondanám neki, hogy hogy érzek. Alapjáraton simán odamennék bármilyen csajhoz, de ez más. Betemetett a bánat, depressziósan elérzem magam a csaj miatt. Asszem beleestem a csajba...

Pár osztálytársammal szülők nélkül lementünk a balatonra egy jót bulizni, mondanom sem kell, hogy hullarészegen elmondtam nekik h szerelmes vagyok a lányba (ők is ismerik jól ugye, mert oszttárs).

És legnagyobb meglepetésemre másnap nem csesztettek vele, hanem bíztattak, hogy menjek oda hozzá stb, de én úgy gondolom, hogy ez nem menne...

Most tiszta szívemből gyűlölöm a szerelmet.

Rohadt keménynek gondoltam magam, de most egy lány miatt úgy viselkedek mint egy bömbölő ksgyerek, szánalom, utálom is magam.

Azt gondoltam soha nem történik ilyen velem... Tévedtem.

Segítsetek! Mit tegyek? Teljesen tanácstalan vagyok... Hogy lehettem ennyire hülye? Úgy érzem ebből az érzésből nincs kiút, nem tudok harcolni ellene. Segítsetek :( el vagyok keseredve :(