Szeretem, de nem lehet az enyém, hogy felejtsem el?

Nem kell elfelejteni. Én is szerelmes vagyok egy lányba a mai napig, pedig 4 éve már, hogy megismertem. Az első pillanatban - amikor megpillantottam a tömegben és magam elé engedtem ő pedig rám mosolygott - bele szerettem. Sok időt töltöttünk eggyütt, én azt gondoltam lehet jövőnk eggyütt, de ő sajnos csak barátként gondolt rám. Később egyre kevesebbet jártunk össze és ma már nem is találkozunk. Azóta sok nő fordult meg az életemben, de őt nem tudom elfeljteni. Úgy gondolom nem is kell. Mindketten boldog párkapcsolatban élünk. De én ennek ellenére még mindig szívemből szeretem, és ezt ő is jól tudja (vagyis remélem még nem felejtette el) és ez így rendjén is van. Attól, hogy nem lehet az enyém én szeretni fogom mindörökre. Próbálj te is így gondolkodni.

Nem tudom, hogy most mi a helyzet, hiszen eltelt pár év. Átérzem ezt a szörnyű helyzetet. 26 éves lány vagyok, párkapcsolatban élek és igen, jön a DE. Még mindig csak egy fiút szeretek, már 10 éve. Aki azt mondja hogy az idő segít hát.... itt nem segített. Aki igazán szeret valakit az szeretni fogja mindig. Mindig megdobban a szíve ha meghallja a nevét, mindig összeszorul a torka ha mással látja. Csak az ilyen helyzetbe jutott lányok tudják hogy mekkora kín ezzel élni. Mert hogy az. Én senkinek nem beszéltem erről. SOHA. Ez az én titkom. Mintha kettős életet élnél. Az egyik a felszín amit mindenki lát, a másik akkor jön elő amikor egyedül maradsz és bekapcsolod a zenét. Kétségbe esetten próbáltam megoldást találni erre, és rá kellett jönnöm hogy az érzelmeket nem lehet megoldani. Több mint 10 éve élem ezt a kettős életet. A mai napig hiszem, hogy akiknek együtt kell lenni azok együtt is lesznek.