Mostanában miért lett divat, hogy az emberek szerelem nélkül kezdenek párkapcsolatba?

Mégis mi a baj azzal, ha valaki már az első netes beszélgetés után találkozni akar? Régen szerinted hogy ismerkedtek az emberek, amikor még nem volt internet? Személyesen találkoztak és megismerték egymást. Aztán, ha nem tetszettek egymásnak, továbbálltak. Szóval nem vagy te "régimódi" kérlek szépen.

"Most ez mire jó, hogy egy gyakorlatilag idegen emberrel randizzak, akiről semmit sem tudok? "

Mire jó? Arra, hogy megismerd és el tudd dönteni, hogy akarsz-e tőle többet. Tudod, nem az interneten kéne élni az életünket. Te szépen gyorsan ki akarod szűrni az embereket a netes beszélgetések alapján, de így lehet, hogy egy olyannak nem adnál esélyt, aki személyesen pedig tetszene.

És egy személyes történetet is megosztanék veled. Én hetekig beszélgettem neten egy sráccal (a körülmények nem engedték, hogy találkozhassunk) és ezalatt az idő alatt nagyon megkedveltük egymást. De már annyira, hogy biztosak voltunk abban, hogy össze fogunk jönni (legalábbis én). Aztán amikor sor került a személyes találkozóra, nagyot koppantam, ugyanis a srác nem akart tőlem semmit, nekem meg összetört a szívem. Szóval rohadtul semmi értelme nincs húzni az időt! Minél előbb találkoztok, annál jobb!

De, a személyes találkozónál dőlt el benne. Hidd el, tudom. Most inkább nem írnám le, hogy miért nem akart tőlem semmit.

Én is visszahúzódóbb típus vagyok és rajtam a gyakorlat segített.

Kérdező! Amit leírsz, az nem régimódiság, hanem így lenne normális. Szerintem is...

Tudod régen sem szerelemből kötődtek a házasságok legtöbb esetben, hanem a szülők/rokonok döntötték el, hogy ki legyen a csemete párja...

Hát az sem lehetett túl jó, de úgy tűnik mégis szebb emberi kapcsolatok voltak akkor. Tisztelet, megbecsülés, kitartás... (Hogy az én nagyszüleim választották egymást, vagy őket is úgy rakták össze, nem tudom, de ők szerették egymást öregen is...)

Talán a 60-as, 70-es évektől van az, hogy a szülők nem szóltak annyira bele a gyerekük választásába. Elvileg ők már szerelemből választhattak, de ha belegondolsz, mégsem ment ez mindenkinél így, hisz ekkor kezdődtek tucatszámra a válások.

Többezer csonka családból származó gyerek, akik többségének fogalma sincs, milyen a normális kapcsolat és családi élet. Csak azt látják, hogy a szüleik is elváltak. Ezért ők gyakran már eleve kiábrándulva indulnak neki az életnek. "Szüleim is elváltak, a szomszédék is elváltak, a Pista báék is elváltak, és így tovább... Nekem erre nincs szükségem, én ugyan nem fogok házasodni, vagy nem szerelemből. Hisz látjuk, hogy a szerleem elmúlik. Csak addig leszek bárkivel, ameddig jó vele és ennyi." Nagyjából így gondolkodnak. Tisztelet a kivételnek, aki jusztis megmutatja, hogy kell élni.

Igen, sokan félnek az egyedülléttől, vagy egyszerűen csak unatkoznak, vagy társfüggők, vagy ágyi attrakciók nélkül nincsenek meg... és mindegy nekik ki van velük, ha valahogy azért kinéz.

Borzasztó.

Olvasom amit mások írnak...

Ez is borzasztó.

Ha egyeseknél a szerelem csak több hónap után kialakuló valami, akkor mégis mi alapján döntöttek úgy, hogy egy pár lesznek addig is???

Mert kedves ember a másik, tetszik a külseje, és ennyi megy egy nagy ridegség irányába, ami talán 3-4-5-stb hónap múlva szerelemmé lobban?

És ha nem lobban? Akkor addig is szivatjuk a másikat, feltartjuk, elvesszük a lehetőségtől, hogy megismerjen mást, aki szeretné.... Ez gáz. Aki ilyen, az legalább ne hazudjon a másiknak, és mondja el neki az elején, hog ynem szerelmes, csak vele van, és ha valamennyi hónap után nem alakul szerelemmé, akkor elhagyja. Vagy pedig mélyen hallgasson élete végéig, és csináljon úgy, mintha szeretné, ha már ezt tette vele...

Normál esetben első néhány találkozásra ki kell alakuljon a szerelem, vagy egy nagyon biztos vonzódás, különben kár a gőzért. És kinek vérmérséklete szerint ez a szerelem lehet idővel alábbhagy, de a puszta szeretet is össze kell tartsa már akkor a párt.

A szeretet ugyanis tényleg később alakul ki normál esetben...

Hú, most látom, te netes ismerkedés miatt kérdezel...

Azt hiszem nem kellene keverned a dolgokat!

" volt, aki már az első netes beszélgetés után (ami konkrétan pár sort jelentett) személyesen találkozni akart. Most ez mire jó, hogy egy gyakorlatilag idegen emberrel randizzak, akiről semmit sem tudok? "

Azzal, hogy valakivel találkozol, még nem jelenti hogy rögtön kapcsolatba kell lépned vele! Nem fog az első alkalommal feleségül venni, akár leveleztetek előtte, akár nem.

Van aki többször megszívta már, hogy levelezett ezzel, aztán találkoztak, és semmi. Levelezett azzal, sokára találkoztak és semmmi.... Szóval sokszor és sokat levelezett hiába, és már kiábrándult. Annak hisz, akit lát is.

Egyáltalán nem biztos, hogy te annyira bejössz neki egy fotó alapján, hogy mielőbb találkozni akar veled és párkapcsolatot létesíteni... Könnyen lehet, hogy csak szeretné megkímélni magát a felesleges levelezős időtöltéstől, vagy attól is tart, hogy mondjuk leveleztek és mégse találkozol vele... Bármi lehet.

Van a másik véglet, aki sokat találkozgatott, és senki nem jött be neki, vagy ő másoknak. Ők a hosszú levelezgetésekre gyúrnak, hogy így puhítsák a másikat, hogy az már a személyes találkozón se merjen nemet mondani, akármilyen csúnya is életben a másik...

Valahogy megérthető mindkét véglet.

Próbálj eligazodni. Ha neked nem működik a rögtön tali, akkor megírod, hogy nem mész bele.

Ez ismerkedés, nem párkapcsolatkezdés. Randinak sem biztos, hogy nevezném.

Régimódiságról szó nincs.