A szerelem tényleg szeretetté alakul át?

A látásmóddal van a gond. A felek együttmaradásának motivációja a "nőstény" részéről az lehet, hogy két egyed több utódot és könnyebben képes felnevelni (ez nem mindig jelenti, hogy az anya egyedül nem tudná). A "hím" esetében általában a párőrzés dominál. A nélkül az apaság túlon túl bizonytalan. Sok fajnál a hímek egész egyszerűen azért élnek a nőstényekkel, hogy más hímeket el tudjanak üldözni a közelükből és nem vesznek részt semmilyen formában sem az utódgondozásban. Nem akkora nagy önzetlenségről van tehát szó. Persze, ez főleg az állatfajokra vonatkozik.

De a férfiaknál is szól a "vészcsengő": "ha nem veszem feleségül, akkor elsétál az utódommal (akinek talán nem is én vagyok az apja), hiába van rangom, nevem, vagyonom, stb. nincs kire hagyni, kinek átadni, társadalmilag, törvényesen..."

Erre a mondatra céloztam, tovább nem is olvastam (bár régebbről ismerem a cikket):

"A szex általában semmire nem kötelezi a hímet, ő csak szívességet tesz a megtermékenyítéssel, a balhét meg a nőstény viszi el."

Amekkora hátrány, hogy a "nőstény" neveli az utódokat, épp annyira előny is. Az anyaság mindig biztos. Az apaság többnyire csak akkor, ha a hím tartósan a nőstény mellett marad.

Ezért állhat fenn, amit írtam: ahol a nőstények teljesen egyedül gondoskodnak az utódokról (vadászat, tanítás, élelemszerzés, védelmezés, stb terén) a hímek ott is hajlamosak a nőstény mellett maradni, sok fajnál. Ilyenkor a hím úgy van vele, inkább kevés számú, de biztos utóda legyen, mint sok "lehetséges". (Hisz ha több nősténnyel is párzik, az még nem garancia arra, hogy épp ő termékenyíti meg őket- előtte, utána járhat ott más hím is).

OFF

#15: Na de az anyag energiából tevődik össze és szerencsére az energia és az idő kanonikusan konjugált mennyiségek, vagyis külön-külön mindkettőnek meg lehet mondani a pontos értékét, de egyszerre már nem! Ha mégis mindkettőnek akarod tudni az értékét egyszerre, akkor pedig a pontosságról kell lemondanod. Ekkor a két mennyiség pontatlanságának a szorzata egy nagyon kicsi pozitív számnál kisebb nem lehet - ez a szám az energia és idő esetén a redukált Plank-állandó fele. Minél pontosabban próbálod megmondani az egyik értékét, a másik értéke annál pontatlanabb lesz. A kanonikusan konjugált mennyiségekhez tartozó operátorok esetén a szorzásnál a két operátor nem cserélhető fel, mivel a két operátor között a szorzás nem kommutatív.

Lényeg: Ezen előbbi dologból következik az, hogy az energia előjöhet a semmiből, de vissza is kell mennie oda - minél nagyobb energiáról van szó, annál hamarabb. Ezen energia megjelenhet részecske-antirészecske párok formájában is [ezeket nevezik virtuális részecskéknek illetve virtuális antirészecskéknek]. Maga az üresnek hitt vákuum is hemzseg eme virtuális részecskéktől. Ezt az "ingyen" energiát valódi részecskék is feltudják használni, így olyan helyekre is el tudnak jutni, ahová nem is lenne kellő energiájuk, hogy eljussanak. Ez történik például alagút-effektus során is. Nagyon-nagyon rövid időn belül (Planck-időn belül) már ezen energiák nagysága horribilisan nagy. Az általános relativitás-elmélet szerint pedig a téridőben az anyagenergia görbületet okoz és Planck-időn valamint Planck-távolságon belül ez akkora nagyságokra fajul, hogy a téridő felismerhetetlenségig van torzítva, mondhatni habzik az egész. Ezt az állapotot nevezik kvantum-habnak. A kvantum-habban az előre, a hátra, a fel, a le, a balra, a jobbra és az előtte és az utána fogalmak értelmetlenné válnak, használhatatlanok. Mind az energia fluktuál, hullámzik, és mind az idő (és a tér) is. Az idő hullámzása alatt azt kell tán érteni, hogy hol előre, hol visszafele folyik az idő.

ON