Megszokás, szerelem, kényszer, félelem, vagy haszon?

Kicsit hosszú lesz,és zavaros de most értem haza a munkából.

4 éve vagyunk együtt,3 éve élünk együtt.Èn nagy szegénységben,és szenvedésben nöttem fel,szülök alkoholisták voltak.Az évek alatt ameddig nem ismertem meg sokmindenen keresztül mentem,kihasználtak,megvetettek,kapca voltam.Elvesztettem szüleimet olyan 14 éves koromban,nevelöszülökhöz kerültem,és egy igazi mostoha lány lettem.Páromnál ez más,ö apa nélkül nött fel,de jó körülmények között.Sikerült kitanulnia egy nagyon jól keresö szakmát,és nagyon jól keres.Az utóbbi idöben elegem van belöle,mert nagyon gyerekes.26 éves,és nem volt neki soha kapcsolata,szerintem ö az a típus volt akit a lúzerek közé soroltak a lányok anno.Ö azt mondja hogy csak a jövöje érdekelte azért nem csajozott.De akkor mindek járt buliba?Mesélte hogy oda járt csajozni is.Ègetni magát?Csak mert táncolni nem tud,legalábbis írtó gázosan.Semmit nem tud.Tele van hibával,nemzöképtelen,gerincprobléma,hallás,látás,stb.Nem tudja nekem megadni azt hogy anya legyek,és nem fáj neki az sem ha sértegetem,mert megtehetem vele,és sajnos meg is teszem.Azt csinálok vele amit akarok,és ez nagyon zavar.De hiába mondom neki,belöle sose lesz igazi férfi csak egy papucs.Az elején azt se tudta hogy hetero,vagy bi-e.A mai napig elvárja hogy s*ggbek*rjam néha.Èn gusztustalannak tartom,de megcsinálom neki.Nem tudom miért nem lépek le tölle.Annyi dolga van min kitudok borulni és mégis vle vagyok.Mindent megkapok tölle amit szeretnék(gyereken),szerencsére nem vagyok nagyravágyó.