Hogyan lehetne könnyebben elviselni ezt?

Az a helyzet, hogy srác vagyok, és sikerült megismerkednem nemrég egy lánnyal, akivel tényleg maximálisan egy húron vagyunk, ugyanaz a zenei ízlésünk, stílusunk, ugyanazt a könyveket szeretjük, egyszóval rengeteg közös van bennünk, és minden tekintetben nagyon jól kijövünk, minden percét élvezem ha vele lehetek.

A bökkenő az, hogy Ő sajnos elég messze lakik, vidéken, így nagyon korlátozott, hogy mikor láthatjuk egymást, viszont amikor igen, minden percét kihasználjuk. Így mindig elég nehezen jövök haza, és sokáig csak arra tudok gondolni, hogy mennyire hiányzik, milyen jó lenne megint vele lenni, stb...Mint sajnos említettem a lehetőségeink korlátozottak, ezért nehéz elviselni, hogy nem lehet többször velem.

Hogyan tudnám kicsit jobbá tenni ezt a dolgot, hogy könnyebben viseljem el a hiányát? Mert mindig csak arra tudok gondolni, mikor látom megint.

Tudom, hogy nagyon nyálasan hangzik, de mégis, ez van...szerintetek? :/