A lányok miért nem képesek kimondani, ha elmúlt már a szerelem? Miért hallgatnak és várnak arra, h a másik mondja ki, vagy egyszerűen csak bunkóak a másikkal, h rájöjjön már elmúlt a szerelem?

A nők amúgy ezt még élvezik is. Jót tesz az egójuknak, hogy kínozzák a férfiakat, mert mivé lenne már a világ, ha a srácban tudatosulna, hogy a csaj valójában azt sem érdemli meg, hogy ezek után leköpje őt? Na jó, lehet kicsit nyersen fogalmaztam, de nagyon sok ilyen nő van.

Ez pedig egy régi dakota bölcsesség: A nők olyanok, mint a majmok - csak akkor engedik el az ágat, amikor már a kezükben van a következő :)

Lapítanak, sunnyognak, mert mást nem tehetnek. Mennyi de mennyi ilyen párkapsolat lehet napjainkban is! Ezért írom,hogy semmit nem számít,ha a nő foglalt,mert a zöme csak arra vár,hogy valaki végre kihódítsa már a kiunt lózere mellől.

CSak ugye úgy vannak vele,hogy a semminél, a ba -szatlanságnál jobb egy unott farok, az ínséges időket még ált lehet vészelni vele, majd jön egy nagyobb szám pasas, aztán lehet beújulni. Új frizura, új pasas, új életérzés! Aaaz igeeen!

De ez az elképzelés egy nagoyn függő helyzet, ehhez azért kéne valaki olyan pasas aki azért érdeklődik irántuk. Ha ez nincs akkor muszály még ott nyomorogni ahol vannak. A szerelem meg nem befolyásolható, egyszer mindenki kiszeret a másikból, mindenkinek megvan ide vonatkozóan egy "kihordási ideje" amikortól már csak egy árnyéknak tekinted,de nem izgulsz rá úgy, mint tegnapelőtt. Közben meg előtérbe kerültek azok a jellemvonások, amiket a szerelmes-neurózisos fejjel még le se szartál a kéjérzettől, aztán látod,hogy ez akivel vagy igazán nem is kéne ,hogy ott mocorogjon melletted. Elidegenednek az emberek, bele"fásulnak" és legtöbbször csak hazudják maguknak hogy kell még ez az akárki ott mellettük,mert így a megszokott, így a keleti kényelem. AZ életük meg csak telik. De a nő vert helyzetben van, ha nincs senki aki kiszabadítsa ebből az érzelmi nyomorából.

Addig meg, fpleg ha ő húzta meg magát a pasas lakásában,mint egy kivert kutya, befészkelt oda, ha esetleg még a pasas pénzes is,azért jó party vele kihúzatni, mert ha kivágja, akkor igazán magával baszik ki. Nem marad semmi, takarodnia kell, mehet anyáék nyakára, vagy elbérletbe, megszűnik a jó világ.

Tehét annyiról van szó,hogy kalkulálgatni az ég tudnak azért,hogy hogy mi is éri meg...

9:23-as véleményét osztom én is. Nagyon sokszor néztem már végig a kérdező által vázolt forgatókönyvet, mi több, át is éltem.

Beszélgetve az "elkövetőkkel" egyértelműen kijelenthetem, nem gerinctelenségről van szó (többnyire), hanem döntésképtelenségről. A nők nem bírják a nyomást, nem tudnak dönteni. Nem tudják elviselni, hogy CSAK miattuk megy tönkre egy kapcsolat, nem tudják feldolgozni, hogy ott van a fickó, aki elvileg minden vágyuk, és nem kell nekik.

Nem lettek megcsalva, átverve, megalázva, elhagyva, tisztelik és megbecsülik őket, és nem tudják elviselni, hogy ez nem jó nekik. Mindig megvető fejrázással nyugtázták azokat a nőket, akik nem az olyan rendes fickókra buktak, mint az ő párjuk, most meg nem tudnak a tükörbe nézni, hogy ők is ilyenek. Helyette inkább tagadnak és várnak, erőltetik a dolgot, ezzel tényleg tönkre is megy a párkapcsolat, és amikor a pasi kimondja, ők fellélegeznek, a lelkiismeretük felszabadul, hogy nem csak miattuk történt. Ahogy én láttam, így megy ez.

Sok olyan történetet hallani, ami megerősíti a kérdező állítását.

Például ez:

"Én most fősulira járok, ő pedig abban a városban dolgozik, így közös albérletben lakunk. Én pedig nem tudom elképzelni úgy az életemet, hogy életem végéig mostmár vele éljek, vele legyek, én még nem arra akarok gondolni, hogy vele öregszek meg, és még fiatalnak érzem magam arra is, hogy mostmár mindig a számlákon fájjon a fejem, stb. Szeretnék még egy kis szabadságot. 19 éves vagyok, és még nem érzem azt, hogy hosszú távra szeretnék tervezni. De nem szakíthatok vele. Nagyon szeret engem. Ma is mondta, hogy annyira hiányzok neki, hogy nélkülem milyen szar... És csak úgy megkérdeztem, hogy és mi lenne, ha én egyszer nem lennék? És mondta hogy ne is mondjak ilyet, mert hogy ő örökre velem akar lenni. Nem beteges, meg semmi ilyesmi, de én még élni szeretnék. Ha beszélnék is vele erről, akkor is én jönnék ki szarul. Mit tegyek? Már nem vagyok így boldog."

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__parkapcsolatok_..

Ezek a lányok képtelenek az őszinteségre...

"Egyetértek, leszámítva, h ez sztem igenis gerinctelenség."

Végső soron a végeredmény az, pusztán a szándék más. Azért nem tartom igazán gerinctelen viselkedésnek, mert ők önmaguknak sem vallják be, mit éreznek. Tulajdonképpen nem hazudnak a pasinak, mert ők maguk sem tudják, mit csinálnak; ez szerintem inkább gyerekes butaság, mint szándékos köpönyegforgatás. Bár a pasinak ettől persze nem fáj kevésbé.

Ebben a helyzetben azt érzem igazán gerinctelen viselkedésnek, amikor erőszakosan magyarázatot próbál keresni a csaj, hogy a pasi a hibás. Láttam olyat, ahol a fickóba tényleg nem lehetett belekötni, a csaj így olyanokkal magyarázta a helyzetet, hogy a sarokban maradt a zokni és társai. A srác megelégelte, elhúzott haza a családhoz, és annyit mondott a csajnak, hogy most gondolkodjon el egy kicsit, aztán majd keresik egymást. A csaj 1-2 napon belül össze is jött mással, mert ő úgy értelmezte, hogy a fickó mondta ki, ő már szabad ember.

Nyilvánvalóan eleve ezt akarta, de az önmagáról alkotott képbe nem fért bele, hogy elmúlnak az érzelmek. Idáig még valahol megbocsátható, de, hogy a pasi nyakába akarja varrni azt, amiről ő a legkevésbé tehet, elképesztően féreg dolog. Aztán az első ilyen szélsőséges veszekedéssel meg is nyugodott, hogy már szabad, nem ő szakított. A srác is mondta, hogy tudta jól, hogy a lelkiismeretére hatva simán meg tudta volna tartani a nőt, de tudta, hogy semmi értelme. Ez egy rendkívül gerinctelen dolog volt, de nem az érzelmi helyzet elhallgatása és hülyén kezelése miatt, hanem azért, mert az első adandó alkalommal önmaga helyett azt kezdte el bántani, aki annyit tett érte.

Amit én éltem meg, az pl teljesen más volt. Az én barátnőm is csinált f*szságot rendesen, de SOHA egy rossz szót nem szólt rám, végig önmagát marcangolta. Ő is későn szólt az érzelmeiről, akkor is úgy kellett kihúzni belőle, de így is én tudtam róla először, nem a barátnői. Elmondása szerint ő sem tudta - vagy inkább nem volt hajlandó belátni -, hogy mit is érez, nem arról szólt a dolog, hogy félt elmondani és hazudott. A hülye p1csa viselkedést rá lehet sütni, de, hogy gerinctelen lett volna... Képtelen lennék ezt mondani rá.