Valójában szerelmes vagyok vagy ez csak egy fellángolás/erőltetés akar lenni? Lent leírtam bővebben a dolgot. És elnézést a kicsit hosszabb szövegért de úgy szerettem volna, hogy mimnél egészebb legyen a történet.

Barátnőmmel 3 hónapja vagyunk együtt 2 hetente szoktunk találkozni. Elősző nagyon hiányzott és idővel találkozások utáni 1-2 hétnél már nem éreztem annyira fájdalmasnak a távolságot. Érzelmileg nem vagyok biztos a dolgomban. Eddig nem volt igazán komoly, mély, hosszú távú kapcsolatom. És így talán nem is éreztem igazán szerelmet csak fellángolást. Valamikor érzem, hogy nagyon hiányzik, szeretem valamikor meg semleges érzéseim vannak iránta. És ezek az érzések miatt el szoktam "játszani" a gondolattal, hogy milyen lenne ha szakítanék vele. De félek, hogy elhamarkodott, rossz döntés lenne és nem merném. Amikor még nem jártunk csinált nekem karkötőt. Nem vagyok nagyon olyan típus aki ilyet hordana éjjel - nappal. Úgy voltam vele, hogy alkalom adtán hordom mert szoktam végezni igen piszkos munkákat és, hogy ne koszoljam össze vele. Felhúztam és már az első héten végig rajtam volt és jóformán azóta is. Alkalmanként leveszem de ha utána el felejtem vissza venni már hiány érzetem van. Múltkor vagy fél tucatszor indultam el, hogy vissza vegyem csak útközbe jött egy gondolat, hogy ha már itt vagyok akkor ezt is megcsinálom és a végén már ideges voltam, hogy még mindig nem tudtam felvenni mert folyamat elfelejtettem. Nem szoktam féltékenykedni vagy, hogy próbára tegyem, hogy valójában szeret-e mert tudom, hogy igen. És jóformán magamat látom benne mert elég sok közös van bennünk szóval jól szoktam vele érezni magam. Múltkor vettem neki virágot (hogy pótoljam a hanyagságomat mert eddig nem adtam neki) és akkor se lángoltak bennem az érzelmek hanem csak úgy jött, hogy kéne neki adjak. Elég messze lakik tőlem. Most inkább nem részletezem mennyire de kell buszozzak az országban pár órát mire oda érek (pénzbe se olcsó). És nem úgy megyek oda, hogy hú de jó lesz hanem mintha valami húzna oda (szóval mintha muszáj lenne). Tömören olyan mintha érzelmileg jóformán zsákutca lenne a szerelem részemről de a tetteim meg pont az ellenkezőjét mutatják. De talán ez azért van mert mindent meg tennék azért, hogy szeressem. Mert már nem akarok tovább keresni inkább lassan tervezni a közös jövőt. Csak ilyen bizonytalan érzésekkel nem tudom, hogy valójában mi van. Mondjuk a barátaimat is elhanyagoltam mostanában a barátnőm miatt (amit mostanában pótolok).

Ez azért van mert megszoktam már, hogy van nekem és nem érzem azt a nagy szerelmet hanem csak tudom, hogy mellette van a helyem?

Vagy pont fordítva. Mert a szerelemnek időt kell adni, hogy ki alakuljon. Túl gyorsan haladtunk (szóval nem ismerkedtünk túl sokáig) és az elején ami volt az csak egy fel lángolás volt és időt kéne adjak neki, hogy ki alakuljon bennem az valódi szerelem?