Lassabban ismerkedek, nincs rózsaszín köd. Még?

Egy barátom összejött egy lánnyal, ezután egyszer rákérdezett a lány unokatesója, hogy milyen pasi vagyok. Jó leírást kapott rólam :)

Őt kb. egy hete ismerem, összejárunk, ölelkezünk, jókat beszélgetünk, élvezzük egymás társaságát, nem is kicsit.

Már megemlíti, hogy "jövőbeli párja" vagyok stb...

Én is hasonló képpen vagyok vele, de . . .

Ő nem az első lány aki szimpatikus.

Volt már pár hölgyemény akivel összejöttem volna, de vagy volt barátjuk vagy valahogy nem jutottunk odáig, hogy találkozzunk - legtöbbször elutasítást kaptam.

Ezen hölgyek iránt "fellángolást", "belehabarodást" éreztem, "beléjük zúgtam".

Úgy gondoltam ha azt mondja megismerne közelebbről, Én a csillagokat is lehoztam volna neki.

Ő iránta viszont nem érzek ilyet, valahogy "lassabb vagyok".

Imádom, mert a habitusa nagyon tetszik, a gondolkodásmódja szintén.

[A külsőt nem nézem senkinél, mert az ember olyan amilyen belül, a külsőt csak látjuk nem érezzük.]

Abban nem jutok dűlőre, hogy így lesz jó a kapcsolat később ha már ismerjük egymást, vagy így van előre elásva.

Szerintetek?