Ti csajok nektek hogy esne? Tovább lent

Nekem volt régen egy pasival kapcsolatom, sulis voltam még, tehát csak hétvégén tudtunk találkozni, akkor is péntek este, szombat és vasárnap késő délutántól kora estig. A pasi otthon élt a szüleivel és történt, hogy egyik hétköznap nem kellett dolgoznia menni és felvetettem az ötletet, hogy mi lenne, ha találkoznánk délután? Ő közölte velem, hogy amióta együtt vagyunk, azóta ő milyen keveset van otthon a szüleivel és inkább nem jön.

Hát, nem voltunk sokáig együtt!

Mondjuk számtalan más oka is volt a szakításunknak.

Természetes dolog, hogy egy embernek nagyon fontosak a szülei az életben, hisz nekik köszönhetjük az életünket, meg ők neveltek fel, de azért eljön az a pont, amikor a szülőnek el kell engedni a gyerekét, a gyereknek pedig a szüleit. Tisztelni, szeretni kell őket azután is, hogy a gyerek párt talál magának, de van egy határ. És a te pasid ezt a határt szerintem túllépte. Meg kéne beszélni vele ezt a problémát.

Persze, hogy szereti az anyját, ez normális. Csak éppenséggel máshogy, nem szabadna különbséget tenni, hogy kit jobban, barátnőt, vagy anyát, egyszerűen lehetetlen.

Elég szomorú, ha a te pasid ilyet tud állítani, hogy az anyját jobban szereti...

Ha jót akarsz magadnak, mielőbb kiszállsz.

Aki társat választ az azzal él, tervez, gondolkodik....

Én csak azt tudom írni ami nekem természetes volt és sok millió más embernek is: "...azért elhagyja a férfiú az apját és anyját és ragaszkodik feleségéhez..."

Sajnos az élettársi kapcsolat kissé felhígítja a feleség-

férj fogalmát, de attól még ez érvényben kellene lenni ahhoz hogy jól működjön minden.

Senki nem mondta hogy tagadd le vagy ne segíts a szüleiden

-mielőtt valaki megkövezne- természetesen az egészséges határokon belül.

Ez azt jelenti hogy kölcsönösen elfogadjuk egymás szüleit, és azok is a társamat.