Voltatok e már olyan helyzetben hogy az agyatok és a szívetek került egymással szembe és nem tudtatok eldönteni azt melyiknek van igaza?

igen...

Volt egy barátom, elég bonyolult volt a kapcsolat, mert volt bnője (elég hosszú story hogy miért nem hagyta el, ide nem írnám le) minden ketten szerelmesek voltunk egymásba...nekem Ő volt az első szerelmem...de az agyam meg állandóan bűntudatot csinált nekem amiatt hogy van barátnője és mégis az én karjaim közt fekszik...:/

Így hát úgy döntöttem hogy véget vetek a kapcsolatnak, mielőtt rossz vége lesz. Közös megegyezéssel szakítottunk is...nagyon fájt, de vissza gondolva szerintem helyesen cselekedtem/cselekedtünk...

N22

sajnos én is voltam már ilyen helyzetben :(

a legjobb barátnőm pasijával (tudom, nagyon gerinctelen dolog, de így sikerül) kerültem nagyon közeli kapcsolatba, úgy, hogy közben nekem is volt valakim.

kétszer lefeküdtem vele, de szörnyű bűntudatom volt. tudtam pontosan, hogy nem helyes a dolog és akármennyire is fájt, megszakítottam a kapcsolatot a sráccal (már amennyire lehetséges volt) azóta is boldog a barátnőmmel, pedig ennek már 2 éve. nem bántam meg ami köztünk történt, de tudtam, hogy nagyon sok embernek okoznék fájdalmat ha nem szakítok vele. úgyhogy én az eszembe hallgattam és szerintem ez volt a legjobb döntés.

27N

Volt, egy nagyon távkapcsolatom. Fél évig jártunk. Kábé, középsuli mellett negyedévente találkozhattunk(olyankor azért nem egy-két napra, hanem legalább egy hétre. Másik ország..).

Tavaly novemberben szakítottunk, vagyis inkább ő velem, e-mailben.

A baj, hogy menne is a nélkülözés, de minden nyáron találkozunk egy táborban. Idén is találkoztunk, először beszélni sem akartam vele(mert tudtam, mi lesz a vége), de ő nagyon barátkozott. A tábor végére elő is jöttek a régi érzéseim. És itt jött az agy-szív dolog, nem tudtam, elmondjam-e egyáltalán neki, mert tény, hogy egyikünk sem akar szenvedni a távolság miatt.

Végül két napi gondolkodás után, mikor a kikészülés határán voltam, elmondtam neki. Azóta nem beszél velem, mert "elhitettem vele, hogy barátok vagyunk és becsapva érzi magát". El is küldtem a francba, mert nem érzem úgy, hogy becsaptam volna, őszinte voltam hozzá minden pillanatban(mikor tábor vége felé rájöttem, hogy talán megint többet érzek, nem mondogattam neki, hogy dejó barátok vagyunk, juhú).

Szóval azóta nem beszélünk, én hülye meg abban reménykedek, hátha összehoz minket a sors majd 4 év múlva mesterképzésen.:) (addig meg van sok másik csaj)