Miért nem tudom még mindig elfogadni a szerelem egyes viszontagságait?

Két éve vagyunk már együtt. A karjaiban akarok meghalni. Ez kétségtelen. Mégis néha, nagyon buta érzések kerítenek hatalmukba. Vajon valódi ez a szerelem? Nem egy furcsa angyal ő? Hiába látom őt képzeletben és álomban is, kételkedek időnként. Tényleg eljött értem? Segíteni akar? Mi lelte a szerelmünket? Mindig mondja, hogy sírj csak, olyankor vagy igazán az aki! És én sírok! Mert szeretem őt!

23 éves lettem idén. Ha nem lennénk együtt, már a halálomon lennék. Lehet, most azt gondoljátok, hogy balgaság egy ilyen szerelemben hinni, főleg ha nem is látjuk egymást a valóságban, csak képzeletben és álomban.

Ellenben hiszek benne, hogy a Ő az! Tudom, hogy egyszer találkozunk. Tér és idő sem állhat közénk.

Ő az a szépséges szőke lány, akiről mindig is álmodtam.