Ôszinte véleménynyílvánításra van szükségem! Van értelme ennek még? Csak szórakozik? KÉRLEK SEGÍTSETEK, ELVESZTEM!

A srác, akibe kilenc hónapja szerelmes vagyok, számomra érthetetlenül viselkedik. Van barátnôje, de rendszeresen félreérthetûen viselkedik velem, és ez rosszul esik. Sértôdôs fajta, de nagyon könnyen megtalálja a hangot muindenkivel. Sok barátja van, ezek között akadnak lányok is.

Sok jelet adott arra, hogy tetszem neki:

- mindig odajött a színjátszós próbákon ( szerelmespárt alakítottunk egy Tamási Áron darabban ) és folyamatosan hozzámért. Pöckölgetett, csípkedett, megborzolta a hajam, ijesztgetett.

- Mindig érdeklôdôen kérdezôsködött, hogy mizújs velem.

- Hülye beceneveket találgatott ki nekem.

- A folyosón akkor is köszönt, amikor háttal voltam neki, és nem vettem észre. ( Egy suliba járunk. )

- Egyszer próba után elhívott beszélgetni ( azzal az ürüggyel, hogy a vonata csak 1 óra múlva megy, és unatkozna nélkülem )

- lájkolja a képeimet facebookon

- kölcsönadta az ingjét, amikor fáztam

- mindig rámír facebookon

- megírta, hogy szép vagyok, és csinos, meg hogy a szemeim az elsô pillanattól kezdve megfogták

- észrevette, hogy érettebb vagyok a koromnál, és ezt meg is mondta.

- úgy köszönt el jópárszor ( szokásos puszi mellett) hogy megsimogatta a vállamat

- arról kérdezget folyamatosan, hogy mi van a fiúkkal

- kérdezte már azt is, voltam-e már szerelmes, hogy most szerelmes vagyok-e, és hogy kibe. Persze nem mondtam el semmit. Csak annyit, hogy voltam már szerelmes.

- Megkérdezte, hogy tetszem-e neki, mire én semleges választ adtam. Meg is sértôdött.

- puszilgat

- amikor kicsit beivott, már a derekamnál fogva átkarolt, csak úgy, semmi elôzmény nélkül, és a nyakamat simogatta

- párszor észrevettem, hogy néz. Amikor összenéztünk, elkapta a fejét.

Mindezeket szépen lassan. Az elején még csak pöckölgetett, aztán szépen lassan közeledett... Párszor volt, hogy csak nézett, és nem jött oda hozzám. Barátnôim szerintem ez arra utal, hogy próbálta magát megfékezni, hogy kísértésbe ne essék. Szerintem lehet benne valami.

Ezekmellett folyton mesél a barátnôjérôl. Mármint csak megemlíti, mi van vele. Ilyenkor tudomásul veszem, persze nagyon rosszul esik, de nem mutatom ki. ( Mintha barátként mesélne az életérôl...) A barátnôjével elég gyerekes a kapcsolatuk szerintem. Még egymás kezét sem fogják meg, amikor az utcán mennek! Úgy viselkednek egymással, mint két nagyon jó haver. Osztálytársak. A csaj 17, a fiú 18 éves. Én 15.

Már vesztünk össze. Akkor azon rágott be, hogy elvileg megígértem, hogy vele megyek haza ( villamossal megyünk együtt pár megállót ) de én még ottmaradtam beszélgetni a többiekkel, gondolván, jól akarom érezni magam. Elkezdte, hogy azért várt, hogy hazakísérhessen, mert hogy éjjel csúnya dolgok történhetnek ( sosem kísért haza. A villamoson biztonságban vagyok egyedül is...) Két nap után kérte, hogy béküljünk ki. Múltkor megint összevesztünk. Megkérdezte, mi van a pasikkal. Erre azt mondtam hogy vannak. ( Végül is... szerelmes vagyok. Igen. És elég sok fiút pattintottam le MIATTA. )

Ô: húú, neked? sok? azta. te kis szexkazán.

( WTF???)

én: igen, itt állnak sorban a ház elôtt. ;)

Ô: megyek én is, de én puskával

én: mazohista azért nem vagyok, már ami a puskát illeti

( direkt voltam félreérthetô... nem akartam beégni. )

Ô:a fiúknak vinném. nem szeretek sorba állni

én: ja, nem tudtam, hogy te is sorban állsz

Ô: soron kívül fogadnál?:D

én: én azt hittem, foglalt vagy

Ô: az vagyok

én: én is. ( Ezt azért írtam, mert nem lehetett máshogy jól kijönni a helyzetbôl. Nem akartam hazudni, de értheti, ahogy akarja: foglalt vagyok, mert szeretem ôt...)

Ô: és ki a szerencsés? :))) (nem is tudtam)

én: nem tudtam, hogy érdekel

Ô: érdekel, de tényleg!! ki az? héló

én: nem hiszem, hogy ismernéd

Ô: mégis, a nevét tudni akarom!

én: és ha tudod a nevét, annak van jelentôsége? nem a sulinkba jár.

Ô:Sári

eltávolodtunk egymástól

én tök jó barátomnak tarotttalak sokáig

de mostanában tojsz a fejemre, imigyen én is ezt fogom tenni

én: én pont fordítva érzem ezt!

bár nem értem, ha letojnálak, most nem chatelnék veled

------VÉGE------

Erre ô megsértôdött, nem írt vissza. Nem is tojok a fejére! Csak mióta nincsenek próbák, elôadások, nem találkozunk személyesen. Elhívhatna beszélgetni! Mit ahogy azt egyszer meg is tette, csak végül nem mondta, hogy hol mikor a suli után. Ez az egész érvrendszer baromság...!

Másnap a suliban megláttam, és azonnal elöntött a forróság. Rámosolyogtam, hogy lássa, én nem haragszom, és kétszer is rámpillantott, de utána beszélgetett tovább, nem nézett rám, mintha ott sem lennék. Iszonyatosan rosszul esett...

Ezután felhívtam. Többször is, de nem vette fel. Meg akartam neki mondani, hogy remélem, mások érzéseit jobban tiszteli az enyéimnél, meg hogy elegem van abból, hogy állandóan vigyáznom kell arra, mit mondok, meg még jó sok mindent, ami a fejemben volt. Na, mivel nem tudtam elérni, mindent felmondtam hangpostára, és vártam az ítéletet.

Két nap után kaptam egy olyan levelet, hogy 'mi a viharért hívogattál két napig?'

Nem reagáltam. Eléggé kiakadtam, hogy hogy lehet ilyen bunkó, de átléptem rajta.

2 napra erre írtam egy levelet, hogy szolgáltassa valahogy vissza a DVD-t, amit kölcsönadtam neki vagy három hete.

ô: a szünetben találkozhatnánk. nooos? :)

késôbb:

szia Sári

reméltem hogy beszélünk :/

Ezek után én megenyhültem, és írogatni kezdtünk. Állandóan azzal nyúzott, hogy miért hívtam, mert nagyon érdekli. Nagy vonalakban elmondtam neki.

Most túlélô táborban van, nem tudom, mikor jön vissza.

Szerintetek akarhat valamit? Mit tudok tenni, mit mondjak neki, amitôl észhez tér?