Hogy lehet kibírni az éveken át tartó szerelmi bánatot?

"Fogalmatok sincsen semmiről" - JÁRTAM ebben a cipőben, asszem meglepődnél.. DE nem volt időm túlságosan sokáig ebben az állapotban vergődni, felocsúdni, mert rá 2 hónappal ért egy tragédia, ráadásul karácsony kellős közepén. Szilveszterre már azt sem tudtam élek e még, olyan állapotban voltam e kettő után és libikókáztam félúton az őrület és az idegösszeomlás határán. Ami még semmi volt, mert ami ezek után következett, az ezt követő másfél év terror (fél-alvilág, amihez semmi közöm nem volt) BÁRKIT kicsinált volna a helyemben egy életre (ha túléli) Akik ismernek és azt is mi történt, egyik sem érti hogyan bírtam ki és éltem túl. Még én sem. 3 éve lett vége ennek a pokolnak és még most sem értem, valami Isteni csoda lehetett. Én nem hazabeszélek..

Már a legelső is bárkit padlóra küldött volna (engem is) hogy a padlón nyüszítve karmolja betonig a padlószőnyeget kínjában. Az valahol "természetes" ha egy-egy ("normális"/brutális) szakítás után az ember egyszerre szereti és gyűlöli a másikat (ambivalencia) Ez az elválás, vagy inkább "leválás" része. De az, hogy évek elteltével is ilyen gyűlölettel szórsz rá átkokat arra és a legrosszabb kínokat kívánod ANNAK AKIT VALAHA SZERETTÉL (ez nem az volt szerintem) az mindent elmond rólad, nem tudlak sajnálni. Persze megértem, hogy fáj, meg azt is, hogy boldogság helyett szenvedést "kaptál". Azt is, hogy ez megváltoztatja az ember, ha hagyja. Ilyen szempontból sajnállak, meg azt is, ami történt. Elfogadom, hogy ezek előtt más voltál. De mindeközben napnál is világosabb, hogy NEM akarsz véltoztatni, csak szavakkal max. Ragaszkodsz a "kínzódhoz" és ameddig nem akarsz tőle megszabadulni, a föld és az ég is kevés lenne ahhoz, hogy kitépjen ebből az állapotból mert valahol TE akarod folytatni. De azt tisztelem benned, hogy (ahogy írtad) megpróbáltál kitörni és sportolni, új életet kezdeni, meg amikről szó volt. Csak rá kellene jönnöd, hogy ha valaha is szabad akarsz lenni, meg kell békélned önmagaddal (nem azzal a csajjal, meg az emlékekkel, hanem saját magaddal) Mert egyelőre TE vagy a saját kínjaid okozója és legnagyobb ellensége. És ameddig ez így van és kívül, más emberekben keresed az "okot" addig csak átvered magad és eltereled a saját figyelmed. Nem arról beszélek, hogy ostorozd, vagy gyűlöld magad. Arról, hogy nézz szembe, békülj ki és bocsáss meg saját magadnak. Nem pszichorizsa. Én ÁTMENTEM ezen és hidd el, nagyon nagyon kicsi az esélye, hogy hozzám hasonló mértékű poklot jártál.. (tudom, mindenki ezt mondja) Ha nekem sikerült, neked is sikerülni fog. De önmagaddal meghasonlottan NEM.

Feltettél egy kérdést, őszinte voltam. Nem megsértődni kell. Vagy nem őszinte választ vártál? Jobb lett volna, ha hazugságokban ringatlak és bájolgok, vagy megsimizem a buksidat, hogy jaj szegény? Velem sem tette senki. És hálistennek! Az igazság szabaddá tesz. Ha őszinte választ vártál megkaptad, még ha fájdalmas, vagy sz@r is. Utálhatsz, ha jólesik, engem nem érdekel. Ami érdekel az, hogy legyél jobban és élj olyan életet, ami méltó hozzád! amilyenre születtél. Mert jelenleg azt sem tudod ki vagy és milyen létre születtél, ha tudnád nem így bánnál magaddal és a fejed vernéd a falba hogy hagyhattad, hogy így kijátsszanak saját magad ellen..

adhatunk itt tanácsokat, de hiába, mert úgyis azt hajtogatod hogy ezt már megpróbáltad, ez nem hatásos blabla

mindegy, azért elmondom a saját sztorimat

3 hónapig jártam egy sráccal, aki sms-ben kidobott ilyen szöveggel hogy nem vagyok szerethető.

akkor halt meg 4 hozzám közelálló ember, tehát különösen megviselt a dolog. 3 nap múlva már új nője volt, mérföldekkel alattam emberileg is, külsőleg is.

el akartam felejteni a srácot, nem hagyta, nyaggatott a "barátságával". egyik nap tündéri pofa volt, a másik nap eltaszított magától. a nőjét azzal tette féltékennyé hogy engem dícsérgetett, miben voltam nála jobb. telószámot, lakcímet, mindent megadott neki, a csaj meg elkezdett terrorizálni, zaklatni. rendőrségig fajult az ügy

közben kerestem egy másik kapaszkodót, nem bírtam egyedül.

csak pont egy olyan fazont fogtam ki akinek köze volt az alvilághoz, de erről nem tudtam

a "munkatársa" kinézett magának, én meg ezerrel próbáltam kerülni. alighogy vége lett annak rémálomnak, hogy a beteg csaj zaklatott, kezdődött a másik, mert most ez a fószer zsarolt. közben szerencsére valamiért lesittelték.

volt egy jó barátom akinek szintén szerelmi bánata volt. próbáltam vígasztalni, mindig rohantam ha hívott ...aztán kiderült hogy az exem csajával játszik össze és új szemétséget találtak ki ellenem.

a legjobb barátnőm meg féltékeny volt hogy neki nem volt még pasija, nekem meg már 2 is, dejó nekem (marhára).

az 1. pasimon most, 3 és fél év után jutottam túl. még pár hónappal ezelőttig is játszotta az "egyszer rendes vagyok, egyszer eltaszítalak" -játékot.

én sose gyűlöltem egyik emberkét sem, mert mindegyiknek a helyébe tudtam képzelni magam. és rájöttem hogy igazából mindenki maga tehet arról, hogy hagyja-e hogy legyőzzék, vagy erős lesz és túllép.

most messze vagyok mindegyiktől, nehét fizikai munkát végzek és szeretem.szabadidőmben a természetben vagyok, ez megnyugtat. többé már nem akarok kapcsolatot, megtanultam a leckét

Én is csak most tévedtem ide Kedves kérdező Barátom. Van ez így... mert az ember csak akkor keres rá dolgokra amikor valamilyen bajban van, így vagyok én is ezzel... De egyetértek az előttem szólóval... utolsó írásod nagyon búcsúnak hangzik, de remélem itt vagy köztünk, élsz, és jobbra fordultak a dolgok.

Nézd... Azt írod mindenki és minden ellen egyre inkább gyűlöletet érzel, de ugyanakkor mindenkinek boldog életet kívánsz. Ez is azt mutatja, hogy senkit nem gyűlölsz és alapjában véve JÓ ember vagy. Csak a szenvedés gyakran vált ki negatívnak tűnő reakciókat, Te azonban nem vagy rossz ember, csak túlérzékeny és mély érzésű.

Pontosan érzem amit érzel (vagy éreztél) mert most én megyek keresztül azon amin te mentél akkor keresztül, több mint 4 évvel ezelőtt. Nagyon remélem, hogy így vagy úgy de azóta egyenesbe jött az életed. Nézd... az életről tudni kell, hogy ha egy mérlegre lehetne tenni életünk boldog és nem boldog perceit, pillanatait, akkor sajnos kiderülne, (a legtöbb ember esetében) hogy sajnos életünk során több a boldogtalanság mint a boldogság. Vannak persze kivételek, de a legtöbb ember esetében így van ez, ahogy föntebb írtam.

Csak a saját példám... 5 évig többé kevésbé boldog voltam mert volt Valakim akit nagyon szerettem. Véget ért 2006-ban, és 7-8 év boldogtalanság következett. Aztán 2014 januárban megismertem egy csodálatos lányt... egy igazán Tiszta Szívet. De most 52 napja eltűnt egy veszekedés után, ami nagyrészt az ÉN hibám... :'( Nem tudom mi lesz... nem tudom mit hoz a jövő, nem tudom szóba áll-e még velem, és nem tudom hallok-e még róla... :'( De most dobjam el az életem? Mi van, ha egy nap ki akar békülni velem, és addigra én nem leszek már... mert eldobtam az életem? Nem tudom felmérni mekkora az esélye annak, hogy még szóba áll velem, de nem zárhatom ki. És tudom, hogy szeret engem, tudom, hogy számítok Neki. Okozzak bánatot Neki azzal, hogy ha majd esetleg megkeres akkor megtudja, hogy nem élek már...? :'( Mekkora bánatot okoznék ezzel Neki...? :'(

Nagyon nehéz... se éjjelem, se nappalom nincs... :'( De valahogyan túl kell élnem, és nem gyűlölködöm, hanem inkább felmérem, hogy mekkora volt az én hibám a történtek miatt... tanulság képen is, hogy többet ne kövessem el azokat a hibákat...

Az első egy-két hozzászólóval meg nem értek egyet, hogy alkohol. Az egy nagyon csalóka dolog, és veszélyes is. az alkohol semmit nem old meg, (saját régi tapasztalatból mondom ezt) sőt rosszabbítja a helyzetet. Lehet, hogy amikor megiszod azt az 1-2 pohár italt akkor azt érzed, hogy "jobb" és "könnyebb". De ez csak addig tart míg az alkohol kifejti a hatását és elernyedsz tőle. De utána jön egy sokkal meredekebb lejtő, és ez azért van, mert az ital felfokozza, felerősíti az érzelmeket, a bánatot és szomorúságot is. Tehát mindenképp csak lefelé húz... és ha huzamosan, rendszeresen élsz ezzel akkor még függőséget is okoz, így aztán már nem egy, hanem két bajjal kell szembenézned... a lelki problémáddal és az alkohol függőséggel. Tehát semmikép nem ajánlom neked, és senkinek. Ha már végkép nem bírod akkor vagy doki, vagy ülj le és írjál egy ismerődnek, barátnak... vagy egyszerűen csak írjál naplót. Az gyakori szakítás esetében, hogy az ember leissza magát... de ebből nem szabad rendszert csinálni, mert az ital nem old meg semmit mint írtam, és nem vezet kifelé a mélyből, nem oldja meg a szituációt, hanem lefelé húz mint egy örvény...