Hogy lehet kibírni az éveken át tartó szerelmi bánatot?

Én soha nem értettem az ilyen embereket. Te azért szenvedsz, mert élvezed. Igazi mazochista, önsorsorsrontó vagy. Nem hiszem el, hogy nem találsz évek óta semmi örömet, célt az életedben. Lépj tovább és kész.

Egyébként nekem is volt többször szerelmi bánatom, egyszer én is azt hittem, hogy felemészt.

Jegyben is jártunk, de már elég régóta veszekedtünk sokat, és alig volt szex. Aztán felfedeztem, hogy van valakije. Első dühömben kirúgtam, kimagyarázni sem hagytam. Szerencsére. Később aztán megbántam, mert hátha tévedtem, blabla. Végzős egyetemista voltam, minden este bulikba jártam, és lerészegedtem, és mindenféle idegen alakokkal álltam össze. (Le nem feküdtem senkivel sem, mert az utolsó pillanatban mindig megjött az eszem, de azért elég kellemetlen helyzetekbe keveredtem.) Aztán egyik reggel nem emlékeztem, hogyan jutottam haza. És akkor azt mondtam, hogy ennek most itt vége. Le kell diplomáznom. Ez volt az elsődleges célom, a másik nem nem is érdekelt. Utána vagy 1 évig nem is volt senkim, nem is kerestem, nem is érdekelt. Aztán persze mégis szerelmes lettem, és most már 9 éve vagyok együtt a mostani párommal. Örülök, hogy nem emésztett fel az a dolog. Csak akarni kell!

"Csak abban bízom, hogy egyszer majd a jövőben tőle is elvesz valakit az élet óóó az maga lenne a megváltás kicsattannék a boldogságtól ha látnám bőgve szenvedni"

Számomra ez mindent elmond. Neked fingod sincs sem a szeretetről, sem a szerelemről. Egyszerűen valamikor találtál egy lányt, aki azt hitte szereted, aztán talán rájött, hogy magadat szereted őbenne és továbbállt. (nem tudom 100%-ig így van e, mindenesetre nem lepne meg) Te elvesztetted a kapaszkodódat és szétestél, mint a rigalánc, azóta meg gyűlölködsz és eszed ágában nincs továbblépni, nyitni más lány felé (hálistennek! Milyen pokol lenne nekik!) mert nem arra vágysz, hogy normális, szeretetteljes kapcsolatban éljél, hanem hogy ez a lány megbűnhődjön mert "elrabolta a lelked". De még ha teszem azt egy szemétláda, öntelt, kegyetlen és szívtelen tyúk lett volna is, akkor sem kíván normális ember ilyeneket, mint te ANNAK, akit valaha egy kicsit is szeretett! Menjél a répaföldre kapálni, ne kapcsolatokban gondolkozz, ahhoz ugyanis előbb meg kellene értened, mi is az a szeretet (Nem egó, annyit elárulhatok)