Ôszinte vélemény nyílvánításra van szükségem. Mit tudnék még tenni? ( Hosszú! ) KÉRLEK SEGÍTSETEK!

A srác, akibe kilenc hónapja szerelmes vagyok, számomra érthetetlenül viselkedik. Van barátnôje, de rendszeresen flörtöl velem. Rosszul esik, hogy így viselkedik, miközben kapcsolatban van, és meg is mondanám neki, csak félek, hogy örökre elfelejt. Nagyon sértôdôs fajta. Biztosan tetszem neki, erre sok jelet adott:

- mindig odajött a színjátszós próbákon ( szerelmespárt alakítottunk egy Tamási Áron darabban ) és folyamatosan hozzámért. Pöckölgetett, csípkedett, megborzolta a hajam, ijesztgetett.

- Mindig érdeklôdôen kérdezôsködött, hogy mizújs velem.

- Hülye beceneveket találgatott ki nekem.

- A folyosón akkor is köszönt, amikor háttal voltam neki, és nem vettem észre. ( Egy suliba járunk. )

- Egyszer próba után elhívott beszélgetni ( azzal az ürüggyel, hogy a vonata csak 1 óra múlva megy, és unatkozna nélkülem )

- kölcsönadta az ingjét, amikor fáztam

- mindig rámír facebookon

- megírta, hogy szép vagyok, és csinos, meg hogy a szemeim az elsô pillanattól kezdve megfogták

- úgy köszönt el jópárszor ( szokásos puszi mellett) hogy megsimogatta a vállamat

- arról kérdezget folyamatosan, hogy mi van a fiúkkal

- kérdezte már azt is, voltam-e már szerelmes, hogy most szerelmes vagyok-e, és hogy kibe. Persze nem mondtam el semmit. Csak annyit, hogy voltam már szerelmes.

- Megkérdezte, hogy tetszem-e neki, mire én semleges választ adtam. Meg is sértôdött.

- puszilgat

- amikor kicsit beivott, már a derekamnál fogva átkarolt, csak úgy, semmi elôzmény nélkül, és a nyakamat simogatta

- párszor észrevettem, hogy néz. Amikor összenéztünk, elkapta a fejét.

Ezek mellett viszont van pár arra utaló dolog, hogy csak barátként kezel:

- folyton mesél a barátnôjérôl. Mármint csak megemlíti. Ilyenkor tudomásul veszem, persze nagyon rosszul esik, de nem mutatom ki. ( Mintha barátként mesélne az életérôl...)

A barátnôjével elég gyerekes a kapcsolatuk szerintem. Még egymás kezét sem fogják meg, amikor az utcán mennek! Úgy viselkednek egymással, mint két nagyon jó haver. Osztálytársak. A csaj 17, a fiú 18 éves. Én 15.

Múltkor összevesztünk. Megkérdezte, mi van a pasikkal. Erre azt mondtam hogy vannak. ( Végül is... szerelmes vagyok. Igen. És elég sok fiút pattintottam le MIATTA. )

Ô: húú, neked? sok? azta. te kis szexkazán.

( WTF???)

én: igen, itt állnak sorban a ház elôtt. ;)

Ô: megyek én is, de én puskával

én: mazohista azért nem vagyok, már ami a puskát illeti

( direkt voltam félreérthetô... nem akartam beégni. )

Ô:a fiúknak vinném. nem szeretek sorba állni

én: ja, nem tudtam, hogy te is sorban állsz

Ô: soron kívül fogadnál?:D

én: én azt hittem, foglalt vagy

Ô: az vagyok

én: én is. ( Ezt azért írtam, mert nem lehetett máshogy jól kijönni a helyzetbôl. Nem akartam hazudni, de értheti, ahogy akarja: foglalt vagyok, mert szeretem ôt...)

Ô: és ki a szerencsés? :))) (nem is tudtam)

én: nem tudtam, hogy érdekel

Ô: érdekel, de tényleg!! ki az? héló

én: nem hiszem, hogy ismernéd

Ô: mégis, a nevét tudni akarom!

én: és ha tudod a nevét, annak van jelentôsége? nem a sulinkba jár.

Ô:Sári

eltávolodtunk egymástól

én tök jó barátomnak tarotttalak sokáig

de mostanában tojsz a fejemre, imigyen én is ezt fogom tenni

én: én pont fordítva érzem ezt!

bár nem értem, ha letojnálak, most nem chatelnék veled

---------------------VÉGE------------------------

Erre ô megsértôdött, nem írt vissza. Nem is tojok a fejére! Csak mióta nincsenek próbák, elôadások, nem találkozunk személyesen. Elhívhatna beszélgetni! Mit ahogy azt egyszer meg is tette, csak végül nem mondta, hogy hol mikor a suli után. Ez az egész érvrendszer baromság!

Másnap a suliban megláttam, és azonnal elöntött a forróság. Rámosolyogtam, hogy lássa, én nem haragszom, és kétszer is rámpillantott, de utána beszélgetett tovább, nem nézett rám, mintha ott sem lennék. Iszonyatosan rosszul esett, jó sokat bôgtem is miatta. Akkor jött ki rajtam minden.

Mindez a történet szeptember óta tart. Tudom, hogy kell ôt kezelnem, mikor berág; úgy is jönni fog, és beszélgetni kezd. De most itt a nyár... El kellene felejtenem, ezt már az elsô pillanatkor, amikor megtudtam, hogy barátnôje van, tudom, de nem megy... Volt, hogy hirtelen nem foglalkozott velem, de aztán újra jött, és poénkodott velem. CSAK VELEM a lányok közül az egész színjátszóban.

Teljesen elvesztem. Végleg. Túl sokat szenvedek miatta... Mit tudnék még tenni?