Végleg tanácstalan vagyok! NAGYON NAGYON KÉRLEK, SEGÍTSETEK! MIT CSINÁLJAK?

15 évnyi, nagyjából mindig nyugalmas élet után most elôször vagyok szerelmes. Az egész történet nagyjából fél éve kezdôdött. Egy színjátszókörbe járunk, és szerelmespárt alakítunk a darabban. A próbákon mindig odajött hozzám, hülye beceneveket talált ki nekem, gyengéden bökdösött, csikizett, és piszkált. (Alacsony lány vagyok, és mosolyogva mindig szóvá tette, meg magához méregetett, hogy csak a válláig érek) De sokszor hülyén viselkedtem vele, amikor gyengéden belebokszolt a vállamba, furán néztem rá, és kérdeztem, hogy mi volt ez. Vissza is húzódott, de aztán újra 'jóban lettünk'. Újra hangosan köszönt a folyosón, megborzolta a hajamat, puszival köszönt el tôlem ( csak tôlem az egész társulatból!! ) és folyton mellém ült. Aztán egyik próba után, már késô volt, de megkérdezte, hogy lógunk-e együtt. Kimentünk a tóhoz, egy padon beszélgettünk. Késôbb mondta, hogy köszöni, hogy vele voltam, mert nem tudta, mit csinált volna 40 percig, amíg a vonata nem jön. Ergo kb kihasznált...

Nemrég megtudtam, hogy barátnôje van, és nagyon elszomorodtam. Már kevésbé foglalkozott velem, de amikor én is kicsit hûvösebb voltam vele, újra jött, és velem foglalkozott. A

ztán megint furcsán viselkedett. Nem szólt hozzám, csak elkaptam sokszor a pillantását. Együtt mentünk haza, nagyon kínos volt, nem szóltunk egymáshoz, mintha haragudott volna rám, nem szívesen lett volna velem. Aztán megkérdezte, hogy nem fagyok-e meg. Azt mondtam de. Erre odaadta az ingjét...

Eljött a következô próba, megint végig nem szólt hozzám, csak nézett néha. Akkor odamentem, és megkérdeztem, hogy haragszik-e... Azt mondta mosolyogva, dehogy haragszik, ahoz sok kell, hogy ô haragudjon. És onnantól megint kezdett édes lenni. Leült mellém, és megsimogatta az arcomat, meglóbálta a hajamat, nagyon aranyos volt! Aztán amikor megint együtt mentünk haza, azt mondta, jó utat, és megsimogatta a vállamat.

A barátnôjérôl elôttem úgy beszél, mint egy katasztrófáról. Ugyan sok képet tölt fel kettejükrôl a facebookra, olyan, mintha csak haverok lennének. A kapcsolatuk elég óvodás jellegû.

Nos, én szeretném tiszteletben tartani a kapcsolatukat, és inkább elfelejteni a srácot, akinek valószínûleg még a kislány kategóriába tartozok. Csak elég nehéz, hogy így viselkedik, és közben elvileg 'hatalmas boldogság' van a barátnôjével. Mit tudok tenni? Ne barátkozzak tovább? Mert szerintem ez nagyon nem barátság... Nem akarok a lánynak ártani!!