Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nős vagyok, de hiányzik a régi. Mit lehet tenni ilyen esetben a sablonos biztonságra ösztönzésen túl?
Soha nem voltam kicsapongó tipus, pár komoly kapcsolatom volt mielőtt megnősültem. De miután a kapcsolataimnak vége lett, néhány évig egyedül voltam.
Volt egy lány akit hosszú évek óta ismerek, jó barátok voltunk, tisztába voltunk egymás jó és rossz oldalaival. Teltek múltak az évek, és azon kaptam magam, hogy többet kezdek érezni iránta. Nem mondtam ki, de éreztettem. Ő nem tudta mit akar, és én nem akartam rámenős bunkó lenni. Többször próbálkoztam, és sikertelenül. Nem voltam szerelmes, mégis éveken át éreztem, hogy vele el tudnám képzelni az életem, nagyon jókat beszélgettünk mindenről és nagyon édes volt, és nagyon hiányzott ha nem beszéltünk :)
De az elutasítások miatt szomorú voltam, akkor pár év után reménytelennek láttam a dolgot, mé akkoris ha az ő hiánya megmaradt, de azt mondtam nem várhatok reménytelenül egy életen át. És adódott egy lány, aki hirtelen jött, megszerettem. Örültem, mert egyre megkeseredettebb és félénkebb kedtem lenni. A kapcsolatunkban is sokat vitáztunk, és bár nem voltam magamban biztos, feleségül vettem. Reméltem, hogy jó lesz. Hát nem az... Mindamellett, hogy nagyon kedves is, bizony a házasságban teljesen kibukott ami a kapcsolatban is megvolt, azaz rettenetesen kötekedő, ellentmondásos igyekszik mindenért hibásnak feltüntetni, hisztizik, ordibál, én csendben hallgatok, eszem magamat és sokszor válással riogatjuk egymást, ő ordí1tva, én csendes határozottsággal...
Nehogy azt higgye bárki is, hogy itt most maga a tökéletesség ír... Nem, nekem is megvannak a hibáim. De sokszor elgondolkodtam azon, hogy így csak szenvedés lesz egymás mellett az életünk. De konkrét lépésekre soha nem gondoltam, mert próbálom remélni, hogy hátha jobban összecsiszolódunk, és rendbe jönnek a dolgok, meg azért az is bennem van, hogy míg a halál el nem válszt. De félek, is, nehogy csak beletörődés legyen a visszafordíthatatlanba.
De egyszer a régi felbukkant, beszélgettünk és ma ő is bánja, hogy nem adott esélyt nekem, és azt mondja, hogy bár tudja, hogy késő elmondania, hogy nagyszerű embernek tart. Nem kell nekem dícshimnuszokat zengeni, de bizony a feleségemtől azt kapom, hogy milyen szar alak vagyok, ha olyan kedvbében van... És jól esett érezni, hogy az akire éveken át felnéztem, kedveltem, női modellem volt a hóbortjai ellenére is ezt mondja nekem. Mondta, hogy ő sem akarta ezt elmondani, mert nem akarja, hogy miatta én hülyeséget csináljak, és csak max barátok lehetünk. Én is azt mondtam, csak barátok lehetünk, ha jól tettem, ha nem: megnősültem. De az ember szíve nem mindig együtt dobban a racionalitással, és én kezdem bánni, hogy nem vártam. Ő biztos lett volna, hisz ismertem egyszerű emberként, rigolyákkal, hóbortokkal, jó dolgokkal, barátként is, nem csak a kapcsolati szépitgetéseit. És egyre inkább bánt, egyre többször eszembe jut, próbálom elhesegetni a dolgot, abban maradtunk, hogy nem beszélünk, hogy ne fájjon senkinek. De egyre inkább zavar, foglalkoztat és bánt, hogy a feleségemet kéne szeressem, és más hiányzik...
Kérlek adjatok valami tanácsot, és bocs ha hosszú voltam.
válasza:
válasza:Vegyük sorra.
A régi lánnyal a kapcsolatot elszúrtátok, eltöketlenkedtétek. Gondold végig: ha szingli lennél, mindenképpen próbálkoznál nála? Mi alakulna most másképpen, mint első alkalommal?
A másik része a dolognak, hogy nem lehet, hogy azért értékelődik most fel benned a régi lány, mert a feleségeddel nem működik a házasságotok?
A régibe ugyanúgy nem voltál szerelmes, mint ahogy most a feleségedbe sem vagy. Utólag kicsit minden megszépül, az ember hajlamos elfelejteni, hogy miért is nem lett a régi történetnek az a vége, hogy ásó-kapa-nagyharang.
Így ismeretlenül nem vagyok biztos benne, hogy a régi lány hiányzik, csak rá vetíted most ki azt, amit szeretnél egy nőtől megkapni, vagy benne látod a menekülési utat a rossz házasságodból.
A pontos korom nem irom ide, 30-as vagyok. A masik valaszadora reagalva: akkor meg fiatalok voltunk, o nem tudta mit akar. En akkor, bar fajt, megertettem, es vartam, de ugy latszik nem eleget. O most ert oda. Szo sincs a regi dolgok megszepuleserol, pl a volt baratnommel, akivel joban maradtunk nem tudnek elkepzelni semmit.
Masik kerdezonek: nem azert kerult kepbe, mert megromlott a hazassgunk, jo ideje megromlott, es teljesen veletlenul futottunk ossze. Viszont o egy meghatarozo ember volt az eletemben.
válasza:Egy újabb példa arra hogy nem szabad házasodni, ha nem vagy biztos a választásban. Hogy lehet úgy indítani egy életre szóló elköteleződést hogy csak reméled hogy jó lesz? Azt tudni kéne, érezni, hogy minden kis hibájával együtt szereted a másikat, és máris a családodnak, az életed elválaszthatatlan tagjának tartod, akkor jöhet az "míg a halál el nem választ"... Egy házasságot nem lehet illúziókra és elvárásokra építeni, ott követted el a hibát, amikor feleségül vettél egy nőt, csak mert sikerült felébresztenie téged az egyre növekvő sivárságból.
És valóban, a dolgok idővel megszépülnek, talán tényleg csak azért tűnik olyan ideálisnak a másik, mert jelenleg egy rosszul működő kapcsolatban vagy. Már ebből a szövegből is az tűnik ki, hogy a régi lánnyal a kapcsolat alapját főként a múlt szép emlékei alkotnák, de ez meg pont az ellentétje lenne a feleségeddel való kapcsolatnak, ahol a jövő várakozásai voltak meghatározóak. Szenvedni egy életen át, csak mert ígéretet tettünk, annak nincs értelme, de annak sincs hogy anélkül menekülj el egy házasságból hogy megpróbáltad volna megmenteni. Foglalkozz a jelennel, és próbáld azt a legjobbá tenni, figyelj arra az emberre akivel együtt élsz, mert ő van MOST melletted. Mindig könyebb elkalandozni olyan irányba hogy "mi lehetett volna ha", de ezek csak találgatások. Fontos hogy az ember önbecsülését a párja ne rombolni hanem inkább építeni akarja, szóval értem én hogy jobban esik ha remek embernek neveznek, azzal ellentétben amikor szar alaknak... de igazából úgyis az a mérvadó hogy te milyennek ismered magad, és hogy annak megfelelően viselkedsz-e a többi emberrel. Próbálj megoldást keresni és szembesülni a házasságod megoldatlan ügyeivel, és ne fuss el csak mert az könyebb lenne. Beszélj a társaddal, mert ha csak csendben eszed magad, nem tudja mi megy végbe benned, a nők pedig igénylik hogy tisztában legyenek azzal mi zajlik a párjukban. Viszont ha már mindent megpróbáltatok a feleségeddel, és úgysem sikerül javítani a dolgokon, akkor nem érdemes erőltetni.
Probaltam sokszor, én is mindig a tiszta őszinte beszédet részesítettem előnyben, de sajnos olyankor az a reakció, hogy még nekem áll feljebb? stb... Vagy ha valami neki nem tetszőt mondok azonnal le kell zárni a témát...
Úgy érzem nem a múlt szépült meg, szó sincs erről. Küzdök az ellen ami szép lehetne...
válasza: válasza:Két egyszerű kérdés: 1. Szereted a feleségedet?
2. Szerinted működőképes lehet még valaha a házasságotok?
Ha a válasz mindkét esetben a nem, akkor nem sokra mész ha halasztgatod a dolgokat. Amennyiben legalább az egyik válasz igen, még megérheti a belefeccölt energiát és kitartást. Ha mindkét válasz igen, menjetek el párterápiára.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!